Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

Történeti adatok - népi iratok - Boross Marietta: Mezőgazdasági munkásszerződések Nyugat-Dunántúlról

A szerződésekben a bérezés természete szerint találunk terményfizetéses, készpénzfizetéses és vegyes bérezést. Ez utóbbi a legáltalánosabb és a munkások között a legkedveltebb. A készpénzből fizetik az ottlét alatti kiadásokat, a napi ellátásukat a summáskonyha biztositja, a kapott terményt teljes egészében családjuk téli ellátására tudják forditani. A bérezés függ a munka minőségétől, a vállalkozó munkás erejétől és szaktudásától és a gazdaság üzemének intenzitásától. Ezeket figyelembe véve és a szerződéseket áttanulmányozva ugy találjuk, hogy a bérezés zömében időbéres, ami természetes is, mert hiszen ez az extenzívebb, és kezdetlegesebb dijazás. Egyes szerződésekben egyes munkáknak az elvégzésénél már találunk utalást a teljesítménybérben történő fizetésre. Mint jellemző bérfizetési módot emlithetjük a cukorrépa megmunkálásánál. A summasok bérezésénél igen jelentős a napi ellátás, vagyis a summáskonyhán történő főzés. Az időben korábbi szerződésekben az uradalmak ellátásáról egyáltalán nem vagy csak hetente két alkalommal, csütörtökön és vasárnapi főtt étel formájában gondoskodtak. Később a közös summáskonyha felállitása általánossá vált. És itt emlithetjük meg, hogy a munkaadók minden esetben ragaszkodtak ahhoz, hogy a csapat magával hozzon szakácsnőt. Ugyanis az otthoni ételféleségek és izek nagyobb megelégedést váltottak ki a summások között. Hogy a munkás milyen bérezést kap, azt neme, kora és munkabirása határozta meg. A Földművelésügyi Minisztérium 167.000/1940-ben szabályozta a besorolásukat. B szerint I. osztályú munkás az a férfi, aki 19. életévét betöltötte, zsákolni és kaszálni tud) II. osztályú munkás az a férfi, akinek életkora 1619 év között van és a nehéz testi munkára nem képes férfi. Az a nő, aki a 17. életévét betöltötte, de még nem múlt el