Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

Történeti adatok - népi iratok - Boross Marietta: Mezőgazdasági munkásszerződések Nyugat-Dunántúlról

55 éves* III. osztályú munkás a nő 17 éves kora előtt és 55 éves kora után. Férfi 60 éves kora után.^ A közölt szerződések a munkásokat kétfelé osztályozzák. Egész részes lehet az a férfi 18 éves kora után, aki aratni ős zsákolni tud. Félrészes, illetve "félkezes** az a 17 éven felüli nő és 16 éven felüli férfi, aki teljes mértékben kapálni és az aratási munkákban résztvenni tud. A szerződések a munkaadó és a munkásvállalkozó "summásgazda" között köttettek, ezért is emelik ki a gazdának a fokozott felelősségét. A jó és pontos munka elvégzéséért minden ingó és ingatlan vagyonával felel. A későbbi szerződésekben a felelősség csökken, az Írásbeliség elterjedésével és a megosztott felelősségvállalással magyarázható az, hogy a summásgazda kötelessége a munkások megszerző se, hely szinre vitele és felügyelete volt. Minden egyes munkás személy szerint vállalt munkájáért felelősséget. Éppen ezért a szerződésekben sok kitételt találunk a gazdáknak a kötelességeire, jogaira és bérezésére. Jól jellemzi a gazdáknak a társadalmi helyzetét Kustán Kálmán csonkahegyháti /Zala vm./ volt summás. "A summásgazdák is szegény emberek voltak, de bennük volt az uralkodni vágyás és a más munkájának a kihasználása. Mikor kellettünk,ajfkor Ígértek mindent, amikor a tett helyére értünk, akkor soha nem azt fizették, amiben megállapodtunk. Jól kerestek rajtunk." Ennek a visszaemlékezésnek az igazságát a sok gazdát és csalárdságait ki éneklő summásnóta is bizonyítja. A gazda ugy az uradalomnak, mint a munkásoknak kedvében akart járni, ezért "egy igazságból kettőt csinált". A gazdák levelükkel karesték meg az uradalmakat. Kőt ilyen ajánlkozó levelet köalüxk. Az elsőt Belső István munkás vállalkozó irta Máhomfáról, u.p. Lenti, Zala vm. 1929« I. hő 4-én Blőszállásra. "Jelen soraimmal megkérem alázattal a Tekintetes In-