Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)
P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23
6. Boszorkány A boszorkányság egyes feltevések szerint "firul-fira" marad. De általánosabb hiedelem az, hogy tanulni kell, esküdni kell rá ás áldozni kell érte. "A koTazíkba parazsat öntöttek, tömjént tettek rá, kivitték a temetőbe, rápisiltek, ha valakinek havibaja vót, azt is cseppentettek vagy facsartak rá a ruhábul. Vagy heten vagy kilencen a maguk ganéját rátették. A sír mellől vittek kilenc fajta füvet, beletették oszt hazavitték. Megszárították, de mielőtt megszárították, megkentik egymást vélle. Még a fületövit is megkentík egymásnak, ótán megszárították, megtörtík, avval rontottak. Még valami hőséget is esküttek egymásnak." "Hallottam, hogy vót egy asszony, aki boszorkányságot akart tanulni. A többi próbán már átment, de mikor azt akarták véle csinálni, hogy az egyik óralyukán bement a ládarázs, a másikon meg kijött vóna, azt nem birta ki. Nem is lett boszorkány." A boszorkányságért oda kellett áldozni a gyermekét, sokak szerint a legkedvesebbiket. "G-uziné a maga lyányát ette meg, mert hogy fílt,hogy rajtaveszít a másén. Valakit nékik meg kellett enni, csak igy vót ezelőtt. Ugy vált boszorkánnyá, hogy megevett valakit. Ki a magáét ette meg, ki a másét." Gyakran előfordult,, hogy a képzelődéssel együttjáró feszült idegállapot elmebajt, esetleg halált eredményezett. "Sára néni átment a bábáho' mikor az haldoklott, oszt kezet fogott véle. ótán tüzet gyújtott, azt ugrálta keresztül. A j anyát meg betette a "hombárba"/buza táró ló láda/, ott hizlalta. Ótán iccaka a gatyát húzgálta,meg az ajtó sarkába kést vágott. Azt mondta, hogy azon a Margit jányon tanul, mig Margit el nem szárad. A szomszédok vették észre, mikor nagyon kiabálta, hogy segítség. Feljelentették az anyját, oszt a csendőrök szabadították ki a jányt."