Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23

"Egy fiatalember meg akarta tanulni, hogy kénköves esőt tudjon csinálni. Megjelöltik neki azt a helyet, ahun lenni kellett róna,de a vígín megijedt, nem állta a prőbát. Akkor elkezdődött a kínzása, annyira hörgött, hogy a la se engedte meg, hogy feltegyék a hátára. Az öreg Bodő Gábornak a házáho' rágták,mikor az öreg ott hált a szúnyogháló megett. Akkor az öreg hallotta, mikor énekeltík, hogy: óh, ártatlanság báránya. Oszt odavágták a fiat a falho'. De hogy ki, meg hogy azt nem mondták, csak oszt meghalt a fiú nemsokára. Mondták oszt, hogy a rosszak vitték el.* A boszorkány mindenkit bánthat "aki fíl tülle"j "aki nem fíl, azt nem bántják". A boszorkány hatóköre határtól határig terjed. A rontás idejét lásd az előző fejezetben. A boszorkány megjelenési formái: szerető képmása, lepedős ember, szépasszony, ló, tehén, kutya /fehér,fekete/, macska /tarka, fekete/, liba, kakas, galamb /fehér, fekete/, holló /fehér, fekete/, egér, poc /patkány/, béka, esik, pók, szederinda, dézsa, becskortalp, cérnaorsó, olló, szél. Közlekedő eszközük; lóvá változtatott ember, seprű, tüzes kerék. "A boszorkány tüzes keréken ment. Az én tesvérem Bárándra ment férhe*. A bárándi ember azt kérdezte; hova mész te minden iccaka? Az oszt mindig mondott valamit. Oszt eccer az ura rálesett, hogy mit csinál a felesíge. Látta,hogy felnyúlt a gerendába, kivett egy kenőcsöt, a két hónaalját megkapkodta, - kente - oszt akkor eltűnt. Akkor az ember felkelt, oszt ü is ugy tett, mint a felesíge. ás akkor osztán biztosította magát és a vízhordó kötéllel jól odaerősítette magát a vászonszövőhö*, hogy ki ne vigyík az ablakon. ¿8 akkor azt mondta, hogy; hipp-hopp, ott legyek ahun akarok! Tudom is én milyen hortobágyi csárda elébe vót az összejövetel. Akkor osztán ott is termett a csárda elejibe.De a feleség azonnal észrevette. Aszongya, mit gondol kend,mégseprüzte, oszt akkor hazament a vászonszövővel, fia a többiek ott