Cs. Pócs Éva: Zagyvarékos néphite (Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 3-4. szám; Budapest, 1964)

Mg kell határoznank a IYIII. századtól több hullásban betelepített csoportok származási helyét, igy a palóc eredetű betelepültökét is* /Legalább a keleti és nyugati palócokat neg kell különböztetnünk, de szeretnénk ennél tovább is menni*/ Az etnikai kérdések megoldásában fő segítség a készülő megyei néprajzi atlasz less, de valószínűleg komoly segítséget nyújthatnak az ilyen jellegű monografikus kutatások is. A néphitkutatás számára is hasznos less - a zagyvarékasiak eredethelyének megállapítása után - egy kirajzott és meglehetősen idegen környezetben /a nagykunság, Jászság és a tiszamenti - néhány esetben talán őshonos - református falvak szomszédságában/ élő népcsoport néphitanyagának öösszehasonlítása a származási hely és a szomszédok anyagával, vagyis a megőrzés és átvétel,hasonulás problémáinak vizsgálata. Az anyagot a teljességre törekvés mellett sem érezzük teljesnek. A további gyűjtés valószínűleg fog még uj adatokat felszínre hozni, annál is inkább, mert a néphit e községben még oly elevenen él, hogy uj témákhoz kapcsolódó, uj hiedelem-változások keletkezése sem kizárt, amint erre már találtunk is példát. Az adatok csoportosítása egyben rendszerezési kísérlet, mely az eddig megszokott, legegyszerűbb, és ezért legkézenfekvőbbnek látszó tematikus rendszerezéstől némiképp eltér. Mi a néphit? A modern természettudományos világképtől eltérő világkép, ahol a dolgokhoz, jelenségekhez és cselekményekhez irracionális elképzelések fűződnek. Kívülről nézve könnyű elválasztani ezeket az elképzeléseket a valóság: tényeitől. Hiszen a 11» század embere pontosan tudja, hogy a lidércfény nem elkárhozott lélek, hanem mocsárgáz, vagy ha nem tudja, a magyarázatot önkéntelenül is természettudományos síkon keresi. De a világkép hordozóinak szemszögéből nézve, - legalábbis egy feltételezett legarchaikusabb fokon - korántsem válik ketté ilyen élesen a két világnézet. Fö-