Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

III. Szántóföldi gazdálkodás

bekevernek előtte való nap. Vizet tesznek a gálicos lého, föhigéttyák és aszt ráöntik a búzára. Lapátte kevergetik. Van aki ótott meszet is tesz a C3ávalébe. ótott mesz esetén azér kémén csörmő jobban akad, mintha csak tisztán csáváznak. Az<?r kevernek be en napit, mer a buza sokáig nem áhat a csávába. Ha szároz az üdőjárás, a becsávázott magot meg is szárogattyák, mer ha evetik és nem gyiin rá esi, a gálicos létű a buza csirázásnak inddl s mive nem kap elég nedvességet, eszárod, a csiraképességit eveszti. Ea nem szároz a főd, akkor nyugottan lehet vetnyi. Ha marad csávázott buzábu valamennyi vetés után, aszt kicsinyenként a titoknak aggyák, megetetik. Az elkészétett magot asztán szekérre teszik és küvüszik a fődre. Régen a szekérre a zsákok alá szénát tettek, nem szómát, hogy a győtény ne ússzon fö a gabona száráro. Ha hosszi vót a főd, akkor a zsákokat több helen tették le: végén, közepén, hon ne köllön messzi mennyi érte. A vetés vetőruhábu, vászcnlepedőbU történyik. A vetőruha eggyik végit Összekötik, aszt nyakba akasztyák. Jobb vállon és a bal hónalj alatt van. A vetőruhát a bal kézre rátekerik. A vetőruhába a zsákbu magot öntenek. Asztán a vető a közre áll és elŐss:.ör eccer a köz hosszába szórgya a magot az ujjai között egyenletesein ngedv'é. Majd keresztbe vet, szép lendületes mozgásse. Ebben van valami szép, méltóságos. Van emb'ér, aki eccér e keresztbe vet s az egész közre hinti a magot. Régen a vetőruhába aranytallért tettek, arru vetettek, hogy ne legyen csörmő a búzába. Asztán a vetőruha sarkába szoktak pénszt varnyi. lías má nem babonáskonnak, hanem csáváznak. Vetőgéppe is vetnek sokan, mer az is van néhány a faluban. Ez egyenletes szép sorokat hagy, ha nem akad el, akkor fótos se marad a vetés. Ezér mennek a vetőgép után, hogy minden csőbü fólión a mag. Ha vetőgéppe vetnek, akkor i lőre mindég lehordozzák