Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

I. Erdőgazdálkodás

Legutóbb az 1920-as és 30-as évekbe ritottak. Skko ma a tuskó is feles rót néha.Asztán a fődet csak két termésre attak, a harmadik ma feles főt. Drágát a fa* Az irtásfődet a második ávbe má szántották.Az irtásfőd jól termett* Aszt szokták mondanyi, az irtás ollan, mind a fuvar, lehet relé keresnyi, csak nagyon mek köll szőgányi. Nagyon mek köll érté dőgoznyi. Isz szaporodott a termőfőd* Azér még Tan sok erdő is. Az irtás, vagy ritás a? vét,mikor utánna a főd mezző lett. Tarvágás,mikor az erdőt egésszen léTág-gyák,de utánna beutetik, Tagy ha nem is Utetik be, de újra erdő nyől a helén* A fa kűvágása Elősször megnézik mere akar dőnyi a fa* Körüjárgyák, megnézik mere Tan huzat tya, mere Tan több ága, mere hagat a fa* Azon az ódaion behőkkállák. Naffejszévé bevágnak,behókkállák, hom még könnyebben dőllön. A bevágásná ami kugyun,az a hókká. Forgácsok pattannak, ugranak el. Vigyázni köll velé. Asztán a fűrésszét neki az ellenkező ódaion és addig fürésszőlik vagy fűrészelik, még lé ném dől* Ha nem hagat erttssen,akko fejszét vagy éket vernek bele a fűrész után sukké. A favágó a ropogásru hallá, hok kezd dőnyi a fa. Ekkor kűvészik a fürésszet, ha lehet, és fére ának, hogy a fa rájuk né dőllön vagy gall rájuk ne essék. A fa asztán nagy rastogásse dől lé* Ha közebe mások is dógoznak, akko előre tyáttanak nekik, hov vigyázzanak, mer dől a fa. An nagy baj, ha a fa fönnakad, mer abbu van a legtöbb szerencsétlenség. Vigyázva köll léerégetnyi. Uikor a fa lédőt, mékkezdik a légallazást. Az ágakat levagdallak róla fejszőve,vaj ha vastag az ág,akko fűrésszé. Asztán a fát minőségé szerint darabollak. Műfa, szerfa vagy tűzifa lessz belűllő.A tojj ét rönknek haggyák még.30-60 cen-