Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sergő Erzsébet: Rákospalota népi táplálkozása

abban vitték az ételt.

4 A cserépedény és a pánt használata egyidőben szűnik meg; a zománcedény és a kerek vagy karikosár váltja fel őket. A régieknek vasnyársuk volt. /A "régiek" kifejezés ebben a szóhasználatban az adatközlők által meghatározott kor szerint a mnlt század hetvenes éveiben munkabíró emberek megjelölésére szolgál./ Ha a munka ugy hozta, hogy nem mehettek haza vacsorára, evvel sütöttek maguknak szalonnát vacsorára a mezőn. Általában a nyári munkák idején erőtadó ételeket készítettek vacsorára: husievest, gombócot vagy táskát. A vacsora ideje, - éppen azért, mert a munka ütemétől függött, - nem volt pontosan meghatározva. A nyári rendszeres, meleg ebédet azért tartották fontosnak, mert többnyire fogadott munkásokkal dolgoztak. A nagyobb gazdák Nógrádból való munkásokat alkalmaztak, a szegények pedig helyben szegődtek el napszámosnak. A mezőgazdasági munkások szerződésükben kikötötték a früstököt és a meleg ebédet. Mivel a palotai lakosság mindenképpen érdekelve volt ebben a kérdésben, - vagy mint munkaadó, vagy mint munkavállaló, - értheté, kegy a nyári lényeges táplálkozás erre a két étkezésre esett. Mindegyik réteg egyformán fontosnak tartotta. A századforduló előUi_é£kezé_sre általában azt tartják jellemzőnek a palotaiak, hogy egyszerűbb és kevésbé változatos volt, mint a mai étkezés. "Bégen egyfélét főztek, vasárnap volt csak kétféle". A mai, már megváltozott étkezési rendre evvel szemben azt tartják jellemzőnek, hogy ma "otthon is ugy főznek, mint a lakodalomba". 2._^A_megvá 1 tozott Jtáglálkozás. rendj_e_a_szájzadforduló után A századforduló után a táplálkozás rendjében bekövetkezett változást is életkorok, alkalmak stb. szerint kise reljük meg bemutatni.