Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sergő Erzsébet: Rákospalota népi táplálkozása

ragy egy szoptatós asszony, - otthon maradt főzni, és akkor ellátta a gyerekeket is* A palotai gyerekek nem ismerték a gyumölcslopást, mert nem voltak gyümölcsösök. A nagyon szegény gyerekek néha elmentek a patak partjára és ott madártojást szedtek. Ezt azonban nem főzték, vagy sütötték meg, hanem a helyszinen nyersen elfogyasztották. A felnőttek étkezése az aktuális munkátólj ez pedig az évszakoktól függött. Más volt az étkezés rendje télen, és más dologidőben, nyáron. Éppen azért a felnőttek étkezési rendjét a téli, illetőleg nyári étkezési rendnél fogjuk tárgyalni. Az öregek táplálkozása abban tér el a fiatalokétól, hogy ők már nehéz ételeket nem esznek. Leves, sült krumpli, tészta /buktik/ volt az eledelük. A nehéz, zsiros, töpörtyűs görhönyt sem fogyasztották. Hust is csak az ünnepeken ettek, - inkább csak az ünnep jelentőségéért, - a fiatalokkal együtt. ülésrend, étkezés

. A kisgyerek a földön ülve eszik, a tányér előtte van a földön. Ma már helytelenítik ezt a régen szokásos étkezési módot és csodának tartják, hogy a hideg, földes szobában át nem hült a gyerek evés közben. A nagyobb gyerek a kuckóban, a kemence oldalábanj a nyári meleg időben a küszöbön ülve evett. A kisgyerek etetésével nem sokat törődtek. Felügyeletük csak arra szorítkozott, hogy a nagyobb gyerekekkel szemben megvédték a kisebbet, ha az el akarta venni az ételét. Egyébként nem erőltették az evést. "Ha evett, evett, ha nem evett, nem evett. Annak úgyis a fele a ruhába és nem a hasába ment.

11 A gyerek általában 8-9 éves korában, - ha már nagyobb iskolás volt, - az asztalhoz ülhetett. Az asszonyok is az asztalnál ülve ettek, az egészen fiatal menyecske kivételével. Ha volt a családnál napszámos, az is az asztalnál étkezett. Az asztalnál közös tálból ettek. A századforduló idején is volt már mindenkinek saját fa, később fém kanala. Ezt azonban nem mosták el, csak eltették a "kaszliba", a fi-