Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sergő Erzsébet: Rákospalota népi táplálkozása

16t, mig a párasatok csak készpénzért kapják a kereskedőtől. A mai konyha edénye, - parasztnál és munkásnál egyaránt - a zománcedénj. Ezt a fajta edényt nagyon megszerették, mert könnyen tisztántartható, amellett szép szines és mutatós esküvői ajándéknak tartják. Előnye az is, hogy gyorsan fői benne az étel. A zománcos edény az asztaltüzhellyel együtt jelenik meg Palotán. Iiekkel együtt már egészen városias konyhát találunk. A háziasszonyok technikai készsége a város hatására fejlett. Éppen ezért már nincs hagyományos, szigorúan kötött heti étrend: "Otthon is azt főztek, amit a lakodalomba". Mondják a mai ételekről az idős adatközlők. Azt a fejlődést, amit a palotai asszonyok megtettek az elmúlt száz év alatt, két képpel illusztráljuk. Mind a kettő lakodalmi fazekat ábrázol. A szabadtüzhely cserép lakodalmi fazeka volt a régi lakodalmi fazék. Tipikus tót fazék, mázatlan. A legegyszerűbb tüzelési technikával, a körültüzeléssel főznek benne. A régi budai tányérok főzőedénye az öntöttvas lábas. A zománcos fazék a ma is használatban lévő lakodalmi fazék. Ez a mai konyhának, az asztal tűzhelynek megfelelő főzőedény. Mikor a főzőedények a már tárgyalt sorrendben felváltották egymást, sorsuk nagyon különböző lett. A tót fazekak pusztultak el leghamarabb, mert az egészen átégett cserép hamar törött. A kevésbé használt cserepek és főzőedények a padlásra kerültek, mint használaton kivüli, vagy csak elvétve használható darabok. A mázas, diszfazekak, köcsögök, laposfazekak még ma is használatban vannak. Uborkát savanyítanak, lekvárt tesznek el és zsirt, töpörtyűt tartanak benne. A tejesköcsög még ma is változatlanul használatos. A törött cserepekből a baromfit itatják. A vasháromláb a gyerekek játékszere. Általános szokás volt 25-30 évvel ezelőtt, hogy a kis fiuk lábbal fölfelé fordították a háromlábat és szekeret csináltak belőle. A "régi konyha" öntöttvas fazekából ma állatokat etetnek.