Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sergő Erzsébet: Rákospalota népi táplálkozása

ket, vagy rosszabb esetben már apjukat, hogy gyárba járjon dolgozni. Az asszonyok most is palotai viseletben járnak. Egy-két hold földje majdnem mindegyiknek van, ha nincs; bérel, hogy kertészkedhessek. A földet az asszony műveli, egészen ugy, mint a parasztcsaládokban. ízt a látszatot tekintve, könnyen abba a tévhitbe eshetünk, hogy a munkás feleségének és a parasztasszony konyhájának szembetűni különbsége nincs is. /Éppen, mert ismert nézet szerint, az asszony a paraszti hagyományok őrzője a családban./ A kérdés megvilágositásához hasonlítsuk össze a munkás és a paraszt konyháját. Azonban a kérdés még most sem tűnik egyszerűnek, mert ezen a két osztályon belül is gazdag rétegződést találunk. Hasképpen rendezi be természetesen konyháját a szegény, a közepes és a gazdag paraszt, és másképpen a jobban kereső szakmunkás, mint a kevésbé jól kereső segédmunkás. A kérdés rendkivül nehéz, mert éppen Budapest közelsége révén az egyre erősebben fokozódó városiasodás következtében típusokat nem állithatunk fel, hanem egy-egy osztályon belül az általános képet kell néznünk. Először egy földhözjuttatott család konyháját vizsgáljuk meg. A család gazdasági helyzete a következő; három hold földjük volt, ehhez kaptak még három holdat, melyen a Palotán szokásos paradicsomot, káposztát, uborkát stb. termelik. Három gyermekük van. A házban közösen laknak az aszszony öccsével. A bombázás alatt a házban az egyik szoba megsérült. Csizmadia Károlyék, - ők a földhözjuttatott család, - a régi konyhában laknak. Az öccse, családostól a hátsó szobában él. Mind a két család állandóan az udvaron lévő nyárikonyhát használja. Csizmadiáék két nagyobbik fia, a konyhában alszik. Konyhájukban a falon nincs tányér. Azt mondják, hogy a régi nagykonyhában volt néhány a falon, de itt most piszkoskodnak, nem tudják a tányérokat mindig törölgetni. A tányérokat becsapta a gőz, rátapadt a por, és azt csak "taluval" lehetett leporolni. Erre pedig nekik, ilyen szűkösen sem helyük, sem idejük nincsen, A régi tányé•