Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Kríza Ildikó: A "táltos" a "táltosfitu" mesetipusban és e képzet hiedelemmondaí vonatkozásai

az illető mese hasonló vonatkozását csak a monda stereotip tulajdonságai különítik el a mesétől. Egymásmellé állítom most mindkét műfajból a hasonló részt; Honda: H - Hát hol jársz itt, fiam, mi járatban vagy itt? Eljöttén Péter bácsihoz. Szeretek bámulni, nézegetni. - Ha jó, fiam, hát csak ülj le. -Nem sokáig marad a gyerek, azt mondja Péter bácsinak: - Péter bácsikám, egy kérésem volna nekem. - Kicsoda fiam? - Segítene nekem verekedni? - Verekedni? - Igen. Péter bácsikám, ne ijedjen meg. Húsza tele azt a nagy vályút vizzel és ha telehuzza,én azt meg fogom inni. Innen keletről fog jönni egy nagy fekete felleg. De meg ne ijedjen, megismétlem, mert magának semmiféle veszélye nincs. Amikor a fekete felleg leszáll a földre abból kijön egy bika, egy kormos, feketenyakú bika.Az fog ordítani, fogja hányni a földet az égig. És pediglen én is, a leszek, egy bika én lessek a fehér bika. És össze kell vele csapni. Arra kérem Péter bácsit, maga elég bátor ember, jó fütyköse van, azaz botja, amikor verekedik velem az a kormosnyaku bika, legyen szíves amilyent csak bir, a kis körmére ütögetni, de amilyent csak bír, csak üsse! He féljen a bikától, nem mer a megmozdulni, nem meri az a fejét az én fejemtől elvenni. Magának semmiféle hántása nem lesz. Jól van fiam. Ütőm én én százegyig, csak győzzed. Egyszer a fiú megissza a vizet, megrázkódik, ólomfehér bikának válik. As öreg ott járkál körül rajta: - Kedves jó gyerekem, hát ilyent is lehet látni? Egyszer csak feljön a felleg, közeledik, lejön a földre, kiszáll belőle egy kormosnyaku bika. Ordít, hányja a földet as égig a szarvával, lábával, és eljön ide és összecsapott avval a fehér bikával. Amikor összecsapott vele ha látott szem birkot, mint amit as a két bika csinált, hogy hogy szórta az vetette egyik a másikát. 9 pediglen fogta a botját, megbátorodott, oszt a kormos bikának a körmeit szed-