Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Kríza Ildikó: A "táltos" a "táltosfitu" mesetipusban és e képzet hiedelemmondaí vonatkozásai

te ám kedvére. Jött az a nagy felleg, főlszálltak a fellegbe 's elment..." Mese. "... iz anyja amiens elment,Jancsi ecceribe leakasztott egy levelet. De akkorát csendült az erdő, hogy az állatok megbődültek. Ekkor osztag eléállott egy igen-igen sovány rézbika s azt mondta: - Jancsi hé, hogy mertetek ide jőni, mikor itt ember még sohase járt? Jancsi még reá se nézett. - No, mondd meg anyádnak, hónap a rézhidnál legyen verekedni! Jancsi csúfolkodva intett fej ivei s osztán elévette furulyáját s a legvigabb nótát furulyálta. Hát eccer csak eléjő az anyja s kérdi; - fiát hé, mé van olyan jó kedved? - Hogyne vóna, mikor itt járt egy igen-igen sovány bika a azt mondta, hogy hónap a rézhidnál legyen verekedni. Másnapra virradt az idő. Elmene János az anyjával a rézhidhoz, hát ott van a sovány rézbika, s nekifut a teheny s meghőkölteti a bikát. 1 bika es nekifut s beletaszítsa a tehenyt az árokba,, úgyhogy az mind izre tört. János nagy sírás közt a szarvát a tarisznyájába tette, s fel es fogadta, hogy addég ki nem húzza, míg erősen meg nem szórni, mett az anyja azt mondta vót, hogy addig elé ne vegye, míg ugy meg nem szorul, hogy tovább nem állhassa. A monda és mesebeli viaskodást mutattam itt be.Igyekeztem példát választani, ahol a rokonság elég jól látható. Ez a példa azt bizonyítja, hogy némelykor a sok különbség ellenére is születnek meseszerű mondák. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ilyen monda már nem tartalmazza azokat a jegyeket, melyek a mondának elsődleges sajátságai. Elsősorban az szembetűnő, hogy ez a monda már igen igen távol áll az élő hitvilágtól. Mintegy átmeneti fokot képez a mese ós monda között. A mondára egyébként jellemző, hogy az