Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Kríza Ildikó: A "táltos" a "táltosfitu" mesetipusban és e képzet hiedelemmondaí vonatkozásai

akár ©aber- akár állatalakú, jövőbe lát. tudja alakját váltós tatai, áa ritkábban újjáéledésre is képes* Éppen azért, mert a korábbi népi tudatban a jelenség kettőssége csak formális, nem indokolt a mostani kettéválasztása som. A hiedelemmondákban hasonló táltos jelenik meg, mint a mesében.

1 Szembetűnő különbség, hogy leginkább emberalakú, bár alakváltozásra képes. A táltos, mondában betöltött szerep© /pl. időjóslás/ igen távol áll a mesei természetfeletti lény ábrázolásától, melynek okát legfőképp a mosó és a monda közötti műfaji, valóságábrázolási különbséggel lehet magyarázni. II. A táltos képset eltérése a mesében, illetve a mondában elsősorban a műfaji különbséggel magyarázható.A legtöbbször említett, leglényegesebbnek vélt megkülönböztetés, hogy a mosó nem hitt, a monda pedig valóságot elbeszélő műfaj. Már Grimm is ost tartja a leglényegesebb különbségnek,és nyomába a kutatók egész sora erre a megállapításra jutott. A kérdés azonban korántsem tekinthető ilyen egyszerűnek. BBhrich a "Marchan und firklichtkeit"^ o. művében a mese és monda közti különbséget a valósághoz való különböző viszonyulással magyarásza. Sö

brich szerint a mese a nyugati, újkori megjelenési formájában a fantázia tárgya, míg a monda a néphithez áll közelebb. A hiedelemmondákat minden valószínűségszerintinek, vagy éppom valóságnak vélik. A mese pedig általában olyan témájú> mely egészen túl van a valósághiten. A monda a racionális világot kell hogy ábrázolja, s ehhez sajátos eszközöket is alkalmaz,míg a mese nem törekszik erre, de a valósághoz való különböző viszonyulás non jelent merev elkülönítő pontot. A mese és monda között objektív határvonal nincs. Ma nem hiszik a mesét, de egy sereg mondát som hisznek el. is. hogy mit hisznek és mit nem,