Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Kríza Ildikó: A "táltos" a "táltosfitu" mesetipusban és e képzet hiedelemmondaí vonatkozásai

A airaa A "TÍITOSFIÜ" MISBTIFPSBAI te i rtmr wTWimrMfI. A magyarság kereszténység előtti hitvilágának egyik jelentős alakja a táltos. I régi vallási képset maradványai gyakran megjelennek a népmesékben és hiedelemmondákban. Számos varázsmesében találkozunk alakjával, amely bizonyos összetettséget, kettőséget mutat. A táltos fogalom közismertebb tartalma az állatalakú, ló, bika, stb. formában megjelenő mesei szereplót jelenti. A táltosló segíti pl. "A csodás menekülés" JMl 313/ hőseit, tanácsot ad gonosztól való meneküléshez! /"A táltosló" MIK 531/ vagy jelenik meg más funkcióban az "Égigórő fa" /üKl 467/, a "Hűtlen királyné" /MIK 318/ mesetípusokban.A táltosló gyakori meg j eláné se mellett hasonlóan sokszor jelentkezik az emberalaku, táltos képességű, természetfeletti tulajdonsággal bíró lény, amely a varázsmesék jellegzetessége még olyankor is, amikor a táltos megnevezés elmarad. Olyan mese, amelyik csak a táltosról, az ő samanisztikns cselekedeteiről szólna, a magyar néphagyományban ismeretlen, ellenben ahol a főhős maga a táltos, olyan mese van /"Táltosfiú" MM, 328 A; MNK 328 B; "Táltosbikácska" MNK 511 B; "Táltosló" UK 531/. Izekben a mesékben sűrűsödik leginkább a táltosra vonatkozó képzet, itt látható leginkább, milyen hiedelem kapcsolódik a táltoshoz. Izek a mesék azonban arra is rámutatnak, hogy a táltosló és a táltosember képzet nem két különböző, egymástól elválasztódó fogalom, hanem igen sokban szervesen összekapcsolódik.! táltos és táltosló együttesen képes valamit végrehajtani, a mesei cselekményt végigjátszani. Számos esetben a táltosló és táltosember tulajdonsága, képessége felcserélődik. A táltos