Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sergő Erzsébet: Rákospalota népi táplálkozása

öntötték, majd kenyérsütés után a még meleg kemencébe tették. Mikor a lekvár teteje megbőrösödött, jó volt. A paradicsomot is igy tették el. A különbség itt mindössze annyi volt, hogy előbb lekötötték kukoricalevéllel és csak azután tették a kemencébe. A kemencéből kivéve, a lekvár is és a paradicsom is a kamrába került. A mai lekvárfőzés abban tér el a régitől, hogy nem a szabadtüzhely bográcsában, hanem kint az udvaron katlanban, üstházban történik. Néhol még ma is cserépköcsögbe tesznek el lekvárt, azonban már nem az az általános, a legtöbb helyen üvegeket használnak. "Dunctolni" ma már nem tehetik a kemencóbe

s ezért az üvegekbe töltött forró lekvárt ágynemű közé teszik és igy "szárazon dunctolják*. Ma a lekvárt és a paradicsomot béllel, esetleg cellofánnal kötik le. Ezután az üvegek a "spejzba" kerülnek. Evvel a névvel gyakran a kamrát vagy néha a konyhából elkülönitett helységet nevezik. Ma inkább az tesz el lekvárt, akinek más határban megterem a gyümölcs. Ezek a hallottját, töröttjét maguknak megfőzik lekvárnak. Akinek jobban van pénze, az a befőzéshez veszi a gyümölcsötj 30-50 kg szilvát vesznek egyszerre, mert a katlanban nem érdemes kevesebbért tüzelni. 3_ -_Sa van£it ájB Ma már nem savanyítanak otthon káposztát, de kb. 20 évvel ezelőtt még sokan foglalkoztak vele. Ezt az eljárást igy mondta el az egyik adatközlő* "Megpucótuk, legyalótuk nagy darabokba a káposztát. Ekkor egy férfi megmosta a lábát és belement a kádba. Elkezdte taposni. Mikor lére taposta, sózta, borsozta, tormázta, birsalaafa-, meggyfaágat is tett bele. Tavaszig vót jó, ha nagy kővel nyomtatták le." Olyan nagy mennyiségű káposztát tettek el minden házban, hogy egyegy nagyobb háznál öt hektós hordóval is savanyitottak. Ma már csak izesitőnek szánt savanyúságot tesznek el) ennek nyersanyaga az uborka, paprika, zöldparadicsom és a kis dinnye. Ezek a kertgazdálkodás terményei és éppen e-