Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sergő Erzsébet: Rákospalota népi táplálkozása

meg. A lángos jávai hamarabb készült el, mint a kenyér} előbb is vették ki a kemencéből és a gyerekek között csemegeként szétosztották. Nóvák nem emliti az élesztő használatát} ezt a negatívumot az adatközlők is megerősítik, amikor határozottan állítják, hogy azelőtt nem használtak élesztőt. Most a kovász mellett még egy deka élesztőt is tesznek a tésztába. A komlót nem használják, de hallották emlegetni, mint élesztőanyagot. A dagasztás időpontja ma már megváltozott. Nóvák szerint már éjfél után kezdik a dagasztást, ma azonban csak reggel hat órakor. Az időpont megváltozásának két oka van: 1. a sok időt igénylő kemencefütés elmaradt} 2. a dagasztással a pék sütési idejéhez kell alkalmazkodni. Az első pék letelepedése után, éppen azért, mert pontosan időre kellett vinni a kenyeret, nehezen szokták meg a péknél való sütést. Az uj szokás azért is honosodott meg közöttük nehezen, mert a pék "falusi volt, tájszólással beszélt". Más vidékről jött a pék, a közösség csak nehezen fogadta be. A péktől való idegenkedést azonban hamarosan legyőzte az a szempont, hogy gazdaságosabb és kevesebb munkát igénylő volt, mint a házi sütés. Ha meg is volt még a kemence, nem szívesen fűtöttek be, mert "12 krajcárt fizettünk két kenyérért, meg egy cipőért a péknél. Két kenyérért nem volt érdemes befűteni a kemencét, ha meg 5-6 kenyeret sütöttünk, ránk száradt. Nem volt jó a mezőn száraz kenyeret rágni". A szegényparasztok hamarabb tértek rá a péknél való sütésre, mert ezeknek nem volt saját kemencéjük} korábban is mindig a szomszédtól kellett szívességet kérniök. Ilyenkor a tüzelőanyagot, - szalma, kukoricaszár, - a szegény asszony elvitte a kemencéhez. Ahol kisebb volt a család vagy olyan szegények voltak, hogy egy kemencére való kenyerük sem volt, egyszerre két család sütött együtt. A húszas évektől már senki sem süt otthon kemencében. Ma a parasztok minden rétegénél otthon dagasztanak és a