Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sergő Erzsébet: Rákospalota népi táplálkozása

napjainkra aar ma cserépfedés lett általános. _l._Szabad _tüsz8_l^s_konjha 1 konyhának a házban rálő elhelyezkedését a tüzelő hely és tipusa határozza meg. Az adatközlők szavaiból kitűnik, hogy Rákospalotán az 1910—

es évekig szabadtüzhelyes konyhát használtak. Ezt a konyhát a következőképpen rekonstruálhatjuk: a konyhát két részre osztotta egy faragott "difraság

N-gal díszített mestergerenda. Ezt a gerendarészt polcként használták, erre állították a cserépfazekakat. A gerenda elülső, ajtó felőli oldalán szegekre voltak felakasztva a tányérok. A mestergerendát két oldalon "oszlopok" tartották. Ezek a vertfalból készült faldarabok, mint pillérek szerepeltek. Az oszlopokon függtek a cserép "rózsás" tányérok. A mestergerenda ós az ajtó közötti rész a XII. század 60-70-es éveitől már lepadlásolt, mig a mögötte lévő terület a tulajdonképpeni főzőhely: szabadkéményes* - A konyhának és a pitvarnak a jelentése ma már nem tiszta. Rákérdezésre bizonytalan, elmosódott válaszokat kapunk. Azt tartják, hogy a régi öregek nevezték "pitarnak" a konyhát. A konyhában legjelentősebb szerepe a tűzhelynek van. A mi esetünkben ez itt a "szabad-tűszel". A mult század végén ez körülbelül derékmagasságu, vertfal tűzhely volt. 1 tűzhelyrakásban a rokonok, sógorok segítettek. A férfiak hordták a fekete földet, megjáratták a lovakkal, majd ők is megtaposták. Az asszonyok ezután felrakták a földből a tűzhelyet. Ebédre nagy bogrács káposztát főztek az építkezésben segítőknek. Ebéd után, mikor már egy kicsit megszikkadt a tűzhely, következett a tapasztás, meszelés. A szabadtüzhelyen a tüzelés kétféleképpen történt: 1. szabadon, 2. vasháromlábon. Az első tüzelési mód az egyszerűbb, éppen ezért feltételezhetően a régebbi eljárás, mivel segédeszközt nem igényel. A két vagy több fazék között égett a tüz. Ennek a technikának megfelelően a cserépfazék