Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sárosi Bálint: Népi hangszerek

hasonlít. Lopótökből készült tamburáról ma már nem tudunk, de a "tökcitura" név és bizonyos szóbeli adatok alapján arra lehet következtetni,hogy régebben ilyen is rolt Magyarországon.

0 A hangszer testét a nyakkal és fejjel együtt általában egy darab fából készítik: jávorból, ritkábban gyümölcsfából /eper-, cseresznye-, szilva-, diófa/. A készítéshez egyszerű kézi rágó, faragó szerszámokon kÍTÜl - kis fűrész, TÓ só, kés furó /1. ábra/ - nem kell más. A test - egyéb nevei: h

as

, dob - belsejét úgy Tésik ki, hogy fala egyenletes, 3-5 mm vastagságú maradjon. A falnak a nyakkal ellenkező oldalán 20 mm-nyi vastagodást hagynak a húrtartó szögek számára. A régebbi nn.

csapos tamburák hangolása keményfából készült csa pókk

al, kulcsokk

al történik. A kulcsok számára felülről, a fej két oldalán, kettesével csinálták a kissé ferde furatot, hogy a két-két kulcs hegye befelé tartson, gombj

a pedig szétálljon. Ennek megfelelően a fej hasábos formájú - nem egyéb, mint a nyaknak kissé hátragörbített folytatása ami esetleg a vonós hangszerekéhez hasonló, de annál egyszerűbb csigában végződik /2. ábra/. Az ujabb tamburákra fakulcsok helyett a gitáréhoz és a nagybőgőéhez hasonló elven működő un. gépek

et tesznek. Ennek megfelelően a hangszer feje lapos, és minden esetben kissé hátrahajlik /3. ábra/. ° Tető

nek lehetőleg sűrűszálú vékony /2-4 mm/ fenyődeszkát használnak* kisfúrésszel vágják ki a szükséges formára. Arra a részre, ahol a verő éri mm-nyi vastagságú keményfa /diófa/ lemezből, ritkábban műanyagból verődészká

t készítenek, amit vagy besülyésztének a tetőbe, vagy kívülről ráenyvezik és széleit lecsiszolják. Ezután kisfúróval vagy inkább égetéssel - valamilyen mértani rendben - apró hangréseket, hanglyukakat fúrnak a tetőre. A kész tetőt rá-