Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sárosi Bálint: Népi hangszerek

enyvezik a has keretére. Régi csapos tamburák egy részén nincs kottalap

, hanem közvetlenül a nyakha szögelték "bele a kottadrótokat s ezért pl. Fejér megyében az idősebbek a hangszer nyakát kotta padn

ak nevezik.Az ujabb, gépes tamburák nyakára külön keményfából készült fogólapot - kot- talapot - enyveznek, ami a fejen is végigmegy, sőt kissé rászalad a tetőre is. A kották /a fogólapon keresztbefekvő drótdarabkák, ami a hangszer rögzített hangsorát képezik/ helyének meghatározására vonatkozó elvről nem tudunk. A készítők általában egyik tamburáról a másikra másolják a beosztást - esetleg úgy,hogy a méreteket egy vonalzóra, un. kotta léniára

, rögzítik s a kottaléniával mérik ki a.készülő tamburán a skálabeosztást. A kottákat vékonyabb drótból vagy méginkább acélhúrból készítik. Az e célra szánt acélhúr darabkát annyival szabják hosszabbra a fogólap átmérőjénél, hogy két végénél 6-8 mm-nyi részt le lehessen hajlítani belőle - méghozzá 90 %-nál nagyobb szögben, hogy a fogólapba vert rész ne függőlegesen álljon, hanem hegyével kissé befelé mutasson.A kották berakása előtt azonban - valószínűleg a gyári pengető hangszerek hatására ujabban különböző mintájú apró gyöngyházi-intarziával is díszítik a kettalapot. A hozzávaló gyöngyházat gyöngyháztárgyakból /gomb, stb./ vagy dunai kagylóból veszik. A gyöngyházmintának többnyire meghatározott helye van a kottalapon - pl. a prim taub urán a fis" a»» h" e"» és a*" kottánál