Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Igaz Mária: A szarvaskői ólaskertek

re az ökör tartása* A rasnt építés* óta, ujabban pedig as autók számának növekedése folytán lecsökkent a fuvarozási lehetőség,viszont helyettesitik más ipari munkák* Summásnak a 90-as évek idején kezdtek járni, amikor még nem volt bánya és vasút* Elsősorban az ment, akinek kevés földje volt, de ha többen voltak a családban, mindig elment közülük valaki: "nem szégyen a dolog". Aki hónapos munkára ment nagybirtokra, azt nevezték "summásnak", aki csak aratni ment, as "arató" volt. Hónapos répaegyelésre már 11 éves lányt is elvittek a többiek,fiu 14-15 éves korában ment el* öreg emberek is mentek, de inkább gazdának. Lementek az •Alvidékre", Tiszántúlra, Kunságra, stb. Pénzt és terméket kaptak; "többet kerestek, mintha a maguk földjét művelték volna". A sommások vitték magukkal a fontosabb szerszámokat, ezért nem igen vették át más vidékek munkamódszereit. Ugyancsak vittek magukkal ünneplő ruhát is, mert mindenkinek mutogatni kellett a faluja viseletét. Talán ez az oka, hogy a menyecskék még megtartják c viseletet, mig a mostani lányok már nem* Cselédnek szintén sokan elmentek közeli faluba. Akinek kevés földje volt, nem dolgozta, elment egy évre cselédnek, de azután visszajött megint* "Ott biztos volt a kenyere." Itt csak a legnagyobb gasda, á 36 holdas Barta Mátyás tartott egy cselédet, 16-18 éves suhancot fogadott fel, aki többnyire kint aludt a tanyán. Napszámba, különösen kémttves,vagy favágó munkára elmegy szintén, aki ráér a mezei munkától. Az ipari munkák közül a bányamunka a legjelentősebb eltartója a falunak. 1900 előtt még csak időszakos kis bányák voltak. A falutól 3 kilométerre van a Tardosi szén- és kőbánya. 1914 után előfordult, hogy "egyszer egy versbe nea kellett a kő". A vasútépítéskor jól fizetett munkához jutottak és ezt az időszakot niut a falu fellendülésnek idejét emlegetik. Majd minden gazda járt azonban fiatal korában há-