Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Igaz Mária: A szarvaskői ólaskertek

ták. Bobotot annyit teljesítettek, amennyi földet használni tudtak. Négy ökörből kettő az uraságnak szolgált. "Gyütt a hajdú oszt menni kellett, hogy elvégzi-e a magáét, nem törődtek Tele" (Bartha M.Lajos 76 é.). Szénát kellett kaszálni Baktán vagy Felnémeten, fuTarba pedig messzire elmenni. Urasági gazdaság itt nem Tolt,ezért kellett messzire menni dolgozni. /Az uraságnak nem is volt itt csak egy erdészo, meg egy kerülője./ "Minden csomdbul egy kéve az uraságnak ment, azér hiják papnak" (Y. Nagy József 75 é.). "Osztán egyetértettek a hajdúval, ahogy eltúrták a szemet. Mer összeszedték a kiviket, együtt nyomtatták el, a pelyvába oszt beletúrták a szemet. Ha az uraság kevesellette, azt mondta a haj du,tessék körülnézni, hogy fizet a szarvaskői határ! A nyomtató meg a hajdú oszt megitta az áldomást" (Tóth József 76 é.). "Fát adott az uraság télbe két hétre, nyárba egy szekérrel" (Tóth Márton 72 é.). A robotosoknak szabad volt járni birkával az egész erdőt. A ház helye az uraságé volt, a házat mindenki maga építette. Az "úrbéresnek a fődjéhez járt erdő, legelő, a zsellérnek csak házhelye volt és azután volt erdője, legelője" (Bóta Flórián 71 é.). A zsellér-úrbéres közti különbség máig is tudatos. 10-12 éve is azt kiabálta a mostani biró 6-8 éves fia: "Anyukám mévertek a zsellérgyerekek". Yagyonilag azonban már nem igen volt különbség köztük, mert a felszabadítás óta ők is szereztek földet, igy házassági és egyéb komolyabb korlátok nem választották szét a falu népét. Ami a szálláskerteket illeti ^a jobbágy időkből semmit nem tudunk létezésükről. Tóth Márton 72 é. szerint azok is az uraságéiból voltak, ami valószínű is, de hogy kinek-kinek mennyi járt és fizettek-e utána valamit, arról semmit nem tudunk. A falu földjeiről csak a török pusztítástól kezdve tudjuk a következőket: A föld teljes hiánya, majd kicsi volta miatt 1720ban "Sziksző praediumban bírnak 5 köblös földet" a jobbágyok,