Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 8. évfolyam, 2-4. szám (Budapest, 1963)

Dankó I.: Lápolás a Gyepesen

- 373 fosztották. Imikor megérkeztek Kötegyáaba, kikötöttek a kötött hídnál. A lápot szétvágták, a fákat kihúzták a partra, aztán tanyát Tértek ott a parton. Ha megrendelésre hozták a fát, akkor nem sokat időztek a községben, ellenkező esetben viszont mindaddig ott tartózkodtak, amíg el nem kelt az áru. Több olyan lápos is volt, aki ott fogott hozzá a fa kinagyolásához és ugy, félkész állapotban adta el. Különösen szerették igy eladni, de venni is az építkezéshez szükséges gerendákat, főleg a mestergerendát. A mestergerendák zömét különben egyes usztatással a megadott méretben úsztatták le, mert rendszerint hosszabb volt a lápban úsztatott szálfáknál. De kinagyolták a lápolők a palidnak vald félhasábokat is. Széket a lakosság maga is vette a háza elé, de a község is. Ha a lápoló huzamosabb ideig maradt Kötegyánban, tejet, torét, sajtot vett a lakosságtól és azzal tette változatossá az ételét. A kötött hídnál vert tanyát és ott főzött, ott dolgozott, ha szükséges volt. A lápolők többsége javakorabeli ember volt, de sok fiatalember, sőt legény is jött a fával. A parton összeverődve vidáman töltötték az időt. Tréfálkozva faragták a fákat, főztek, javították a hajójukat,halásztak* Sokszor verekedés lett abból, hogy a kötegyáni lányok, menyecskék kimentek a Gyepeshez és tovább álldogáltak ott, mint illett volna vagy, mint amennyit elnéztek a kötegyáni legények. Tasárnap délután még táncra is sor került olykor, de az ilyesmiből mindig verekedés lett. A kötegyáni legények nem tudták elviselni, hogy lányaikat más is nézze, más is táncoltassa. A faragó lápolők a forgácsot ott hagyták a parton. Főzéskor azzal tüzeltek, de szívesen adtak belőle a falu lakosainak is tűzre. A tűzifa nem volt nagy dolog, nem volt keresett. Az 1870-es évekig még a kötegyáni határban is több fa volt. Silány fák voltak ugyan ezek, de gallyaik, törzsük, sőt gyökereik jók voltak tüzelésre. Bieg is volt ez a kevés fa, mert a fő tüzelőanyag nem a fa, hanem a szalma, a nád, gyékény