Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 8. évfolyam, 2-4. szám (Budapest, 1963)

Dankó I.: Lápolás a Gyepesen

voltak, a lápokat a hajón követte a lápos vagy a parton gyalog jött. A lápot kisérni kellett, sokszor meg kellett igazitani, mart nádban, kiálló gyökerekben, leülepedő fában gyakran megakadtak. Torlódás is sokszor keletkezett. Ilyenkor szét kellett verni a láprakást, mert további torlódással nagy baj keletkezett volna. Ízért a láposnak akár csónakkal /hajó/, akár gyalog jött a láp után, legfontosabb eszköze egy hosszú nyelű csáklya volt. A lápoló-esáklyának köpüben végződő két hegye volt. Az egyik hegye egyenesen állt, a másikat félköralakú kampóvá kovácsolták. A hegyes véggel taszítani lehetett jól, a kampós véggel pedig húzni kellett a fákat, iletŐleg az egész lápot. A lápos hajójában különben a csáklyán kivül a következő eszközök voltak még találhatók: egy oldalazó szekerce, egy egyenes szekerce, hosszú nyelű fejsze, szapoly, rézüst vagy bogrács, tarisznya, Evezőik is voltak, de keveset használták, aert a hajót inkább a csáklyával tolták. Egy-egy lápoló legfeljebb öt láppal jött lefelé. Kettőnél többen soha nem álltak össze. Ikkor sem egymás mellett úsztattak, hanem bizonyos távolságra egymástól, nehogy a lápok összeakadjanak* A lápolők mindig tartottak egymás közt egy nagyobb, aztán pedig saját lápjaik között külön egy kisebb térközt. Szükség volt erre, nehogy torlódás keletkezzék. így azután jó úsztató időben, azaz tavasszal a tavaszi vagy zöldár elvonulása után közvetlenül „ ősszel, szeptember végén és októberben, a Gyepes partja végig tele volt lápolókkal. Egymásnak átkiabálták az újságokat, a híreket, megbeszélték kiabálva az időjárást. Éjszaka csak a közeli helyekről asztatok haladtak, ha tudtak, és nem volt előttük egy vagy több kikötött lápos. De ha volt, akkor bizony ezek a közeliek is kikötötték a lápokat ős a parton éjszakáztak. Nádtörmelékből, gyékényből meg egyéb ott talált éghető anyagokból tüzet raktak. Ezen főztek maguknak, de ezzel üsték el a szúnyogokat is. A tarisznyában szalonnát hoztak magukkal, kenyeret meg sót. Útközben pedig fogtak halat, szedtek madártojást, hurokkal fogtak madarakat és azt ették. A halászok igen vigyáztak a lápolókra, mert a varsákat gyakran ki-