Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 8. évfolyam, 2-4. szám (Budapest, 1963)

ifj.Kodolányi J.: Segítséggel végzett munkák két ormánsági községben

SEGÍTSÉGGEL TÉGZBTT MUNKÍK KÉT ORMÁNSÁGI KÖZSÉGBEN Az ormánsági Besencé

ben és Nagycsányb

an 1954 elfő felében végzett gyűjtőmunkámnak az volt a célja, hogy feltár a mindazokat a munkákat, amelyeket a múltban egymás segit ígév*1 végeztek el. A gyűjtés során figyelmem azokra a munkákra terjedt ki, amelyeket általában segítséggel szoktak v^ezni. Ezek a munkák három csoportot alkotnak, az elsőbe azok tartoznak, amelyeket kisebb segítséggel, a másodikba, amelyeket nagyo b segítséggel szoktak egyéni célra elvégezni, a harmadik rsoportot a közmunkák alkotják, amelyekben mindenki rész

4- szokott venni. Besence 3 kilométerre Tan Vajszlótól északnyugatra, Nagycsány pedig 4 kilométerre nyugatra. Besence határos Nagycsánnyal. Mindkét község lakéinak szama 300-300 körül van. Lakosságuk túlnyomórészt középparasztságból állt, Beseréében 20 hold körül volt a legnagyobb birtok. A nagyobb ormánsági községekhez képest kistbb mértékben cserélődött ki a lakosság, a legtöbb - különösen Besencében - család még régi ormánsági családok leszármazottja. Gyűjtőmunkám során a szájhagyomány mintegy száz évre visszanyúló adatait gyűjtöttem össze ~ átnéztem a református egyházi jegyzőkönyveket is, azonban témám szempontjából eredmény nélkül. Az egyes adatok évszámhoz, korhoz kötése sok nehézséggel járt,legtöbbször nem i- 7olt lehetséges. A segítséggel végzett munkák nagy része a földműveléshez, állattartáshoz kapcsolódik. Besencében együtt végezték a trágyahordást a 900-as évekig. Sokszor volt ugy,hogy összeállt a sógorság, rokonság. A nagyobb trágyahordást együtt végezték