Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

lemre nem adtak semmit. Se arra, hogy milyen dógos, vagy milyen szoiásio, csak földje legyen." Ilyenkor a testi hiba sem számított (pl. fái" szeaíT), vagy ha szőni-fonni nem tudott is, (ami pedig az egyik legfontosabb asszonyi ismeret volt), hamar férjhez ment. A gazdarétegnél előfordult, hogy ha a leány a velejáró anyagi előnyök ellenére sem volt kapós, felszólítottak legényt arra, hogy vegye el leányukat. Ilyen esetben döntő volt az egyúttal kilátásba helyezett hozomány, amit a házassági ajánlattal együtt közöltek, ellensúlyozandó a lány csúnyaságát vagy butaságát. Az anyagi szempont jelentkezett abban a törekvésben is, hogy szívesebben kötöttek házasságot olyan családból származóval, ahol kevesebb volt a gyermek. A gyermekek nagy száma a f5ld elaprózódását jelentette. A gazdagok után való törekvés hátrányt jelentett a földtelenek számára. "A szegén lány nehezen kelt el, kines nem volt főd. Az lassan ment. De a gazdagot olyan hamar elkapták, tudták, hogy ott sok főd van." Az udvarlásba már anyagi szempontok is belekerültei,ha nagyobb szerepet játszott is e fokon az egyéni tetszés. Ha a szülők a kezdeti párválasztást nem tartották megfelelőnek, igyekeztek szétválasztani a nem összeillőnek tartottakat. Hz azonban nem történt következetesen. A szülők határozott állásfoglalása akkor nyilvánult ki, amikor az udvarlás a házasságkötéshez közeledett. Ennek következménye volt,hogy a házasságkötés gyakran nem a kiválasztott szeretővel történt. Pl. nyolc barátnő közül csak három ment szeretőjéhez férjhez, főleg szülei beavatkozása miatt.A szülők szempontjai között a házastárs megválasztásában az anyagiak elsőbbségének keretei közt társadalmi meggondolások szerepet játszottak. Pl. milyen tulajdonságáról ismert a "nemzet",a jövendőbeli nemzetsége,esetleg veszekedős vagy más rossz szokású,pazarló, stb. A szülők e különféle meggondolásainak erősebb érvénye volt a házastárs kiválasztásában a fiatalok rokonszenvénél, mint egy adatközlő kifejezte: "szerelemre nem adtak semmit". A szülők ós a házasulandók választását a társadalom egy befolyásos csoportja, a "vénasszonyok" befolyásolták. Házasságközvetitő tevékenységüket "szerzós"-nek nevezték. Mint öreg és tapasztalt,az egész közösséget ismerő egyének tájékozottak voltak affelől,kiknél aktuális a házastárs választás, hol milyenek a vagyoni viszonyok, öreg koruk miatt a munkában kevésbé volt aktiv szerepük, tehát ráértek arra, hogy a házassági lehetőségeket számontartsák. "Mindig az asszonyok lestek,hogy melyik házhoz megyén az a katona," mert "a katona az házasodik". Élettapasztalatukra hivatkozva jogosnak tartották, hogy a fiatalság életé-