Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)
nek alakulását e gazdag tapasztalatanyag felhasználásával befolyásolják, leszúrt életfelfogásuk alapján az általuk legjobbnak tartott mederbe tereljék. %y-egy házasság felmerülésekor a családhoz közelálló öregasszonyok jelentkeztek javaslattal, főleg rokonasszonyok. Pl. "rókonja szólt a fiamnak, vedd el, mert jó lesz". Javaslatuk megtételének szokványos formulája "vedd el... mert jó lesz" volt,vagy gúnyosan: "ne félj fiam,ugy megszereted, mint a meszet". A szülők és szerző öregaszszonyok rábeszélése választás elé állította a házasság előtt álló lányt és legényt. A kedve ellen való házasaágtól elsősorban a legénynek megvolt a lehetősége a menekülésre. Bnnek megoldása az igen általánosan slterjedt leánylopással volt lehetséges. A leánylopás szinte bevett szokás volt a bukovinai székelységnél, amit,bár a közvélemény élesen elitéit, nagyon általánosan gyakoroltak* Azzal a veszéllyel járt, hogy ezáltal elveszíti a szülőtől járó jussát. A lánynak nem volt lehetősége ilyen megoldásra, helyzete sokkal kevesebb aktivitást engedett,legfeljebb öngyilkossággal fenyegetőzhetett. Nem mondható a szülők döntő beavatkozása teljesen általánosnak, különösen olyanok házasságával kapcsolatban,akik házasságuktól nagy anyagi előnyt nem várhattak, a kisföldííek és földnélküliek körében. B rétegnél volt gyakori az olyan felfogás: "azt mondták az öregek: melyent kerestél, olyanval élsz", "melyent kér, olyan lesz". Ritkán, de előfordult, hogy a szülő adta fel saját akaratát gyermeke nagyon határozott fellépése miatt, beleegyezett a neki magának nem tetsző házasságba,ha később nem is tudta szívelni a kedve ellenére vejévé vagy menyévé lettet. Ha kevés hozományt, örökséget várhatott a házasulandó, könnyebben mondott ellent szüleinek, mert nem volt sok vesztenivalója: "nem akarták, de nem tudtak nekem parancsolni. Azt mondja a közmondás: szerelemből nem parancsol a bíró 11 . Előfordult, hogy jóval a házasodás ideje elórkezte előtt egymásnak ígérték szülők gyermekeiket.Az ilyen ígéretnek azonban nem volt kötelezőbb ereje, mint a házasodás aktuálissá válásakor jelentkező szülői akaratnak. Általában korlátul szoglált a házastárs választásnál a község határa. A bukovinai székely községek fiatalsága találkozott ugyan egymással, főleg búcsúkon, mégis kevés házasság kötődött az öt székely község között. Még legerősebb házassági kapcsolat Istensegíts, Andrásfalva és Hadikfalva között volt, Fogadjisten is bár kisebb mértékben ide kapcsolódott, a távolabb eső Józseffalva jött legkevésbé számításba. Nem tartották megbecsült dolognak a más községbe való férjhezmene-
