Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

aai as egész tormát megpirosította. Beetes, cukros vízzel, köménymag­gal készítették el. Másik savanyúságuk az "ecetes pityóka", "pityóka saláta* vagyis krumplisaláta volt. Hagymával készítették el,ecettel és zsírral, 8 "jó magyarborsosán". Még itt említjük meg a sült mellé tá­lalt "aszaltszilva főve"-t, ami cukros vízben főtt aszalt szilva volt, citrommal Ízesítve. Kásaféle ételek közül "tejbegriz," vagy "rizskása tejbe főve" szerepelt. "Tiszta kenyér", "rozskenyer" vagy "árpakenyér" volt a húséte­lekhez. "Táros kalács, mákos, almás kalács", kelt tésztából, a felso­roltakkal megtöltve készült: a tésztát kinyújtották,ráhintették a töl­teléket s összetekerve megsütötték. "Nálunk /ez/... volt a legelső", legkedveltebb ünnepi tésztaféléjük volt, a szokáskör alkalmával ebből készítettek, fogyasztottak legtöbbet. Nevezték "rétes"-nek is. - "Ka­lácsot többfélét készítettek,szögletes formában, ágakból összefonva. A "kontyolókalács" ennek egy változata volt, melyet 8-12 ágból fontak, tetején három ágból font koszorúval. - "Pompuska", "pánkó": zsírban sült kelt tészta, "olyan mint egy alma, felnő magába. "Perec": három ágból font, karika alakú, nagysága általában akkora, hogy egy literes palackra ráakasztva megállt, de lehetett ennél nagyobb is, egészen a félméteres átmérőjéig. A sütemények legfiatalabb alkotórészei a bukovinai lakodalmi étrendeknek. Nem is tudták az öregebbek, még a mai 60—70 évesek sem, elkészíteni, csak a fiatalság és a hivatásos szakácsasszonyok. Egyik ssakácsasszony emiitette, hogy kocsmárosné lakott a közelükben, attól tanulta a süteménykészítést. A jómódú fiatalabbak elég sokféle süte­ményt tudtak készíteni, - volt miből - a szegényebbek azért nem vették át,mert a hozzávalókat venni kellett. "Süttek kekcet, baracklekvárost, kerémest, süttek tortát... divóst. Piskótát méhmézzel". A piskóta neve "friskóta" is volt. Ismerték a "szalagai it", amit "piskótakovász"-nak, vagy "büdöskovász"-nak is neveztek.Az ujabb süteményféléket lakodalom­ra azonban kevéssé készítették, inkább búcsúra vagy húsvétra.A lakoda­lom étrendje alig mutat változást az egész vizsgált időszakban,a süte­mény is nehezen tudott magának teret hódítani benne. Még leginkább a lakodalom utáni meghívásba, ajándékul vittek süteményt,nemcsak a süte­mények készítői: kedvelői, fogyasztói is a fiatalok közül kerültek ki, az öregebbek nem szerették. "Násznagykalács"- vagy "ná8ztárskalács"-nk alapja egy-kettő-tiz kg súlyú (bár mondtak adatközlők 20 kilót is,ezt kissé túlzásnak goa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom