Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

doljnk) "kőtelén tésztából" készült rozskenyér volt, kerek, vagy sarkain lekerekített téglalap alakú. Azért kellett kelesztetlennek lennie, hogy szilárdsága elég nagy legyen a bele szardalt vesszők megtartásához, "gyakor", "jól megsüt.ték, nehogy széttörjön", "olyan volt, mint a fa". Ebbe az alapba köröskörül belészúrkodtak elágazó pl. csupa három ágra ágazó, vagy tüskés ágakat, elsősorban "kökén"-t, mert "azon súrff a tüske", miután alsó végüket hegyesre faragták, hogy beszúrható legyen. Egyet a közepére szúrtak. Az ágak hossza 50-70 cm között váltakozott, számuk 4-9-12-20 vagy 25 lehetett, az alap nagyságától is függően. A vesszőket régebben fehérre tisztították, újabban azonban elsősorban Istensegitsen (a legfejlettebb községben) színes, leginkább piros, fényes papirral betekerték, vagy aranyszínűre festették. A betffzködés után következett a kalács feldíszítése - "főrakták" - zsírban sült "pánkó"-val, ezek egy részét lyukasra sütötték, és apró édes süteményekkel, mézespogácsákkal, ezeket az ágacskák hegyeire, tüskéire tÚ*zködték. A pánkokat is bevonhatták piros papírral, "ne legyenek csórék". Pelkötőztek még aranyozott diót, fügét is. Aszalt szilvát, pattogatott kukoricát - utóbbit "kókis"-nak nevezték - fűztek cérnára,ezzel a felrakott kalácsot körülkerítették "kívülről békerekítik két rendbe". A szilva is lehetett aranyozott. Az ágak hegyére, piros almákat tűztek. Esetleg gyertya is került az ágak hegyére, de olyan helyre csak, ahol papírféle nem foghatott tüzet, ezért meggyújtásával is óvatosak voltak. Tetejére tehettek színes papirkoszorúkat, körbe is karácsonyfához illő színes papírláncokat. A kalácsot esetleg még felrakás előtt, mikor csak alapja volt meg, felszegezték "egy deszkacskára", vagy kész állapotban helyezték egy kis külön erre a célra készült állványfélére, így vehette aztán hordozója a fejére. - A násznagykalácsot szakértő asszonyok rakták fel,néhányan értettek hozzá minden községben.Bgy-egy kalács díszítésén többen is dolgoztak. Pormáját nem volt könnyű eltalálni: az ágaknak szétfele kellett állniok, dőlniök, így kapta meg általuk szépnek tartott formáját, viszont a teret befele is ki kellett tölteni. A felrakott násztár

s-, násznagykalács hatalmas volt még akkor is, ha tekintetbe vesszük';hogy visszaemlékezve hajlamosak nagyítani az adatközlők. Mint mondják 10-30,sőt 50 kiló is volt, másfél méter magas (utóbbi szintén túlzásnak látszik) és "csak a felrakására (tehát díszítésére, az alapot nem számítva) 20 kila lisztet sütöttek fel és egy bödön zsírt". Különösen az idősek elbeszélésében,akiknek több emlékük is van róla, mint rendkívül szép dolog szerepelt, ezt árulják el P.G.-né lelkendező szavai is: "nagyon szép volt, nagyon-nagyon szép volt". "Olyan