Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

a lány magáról megfeledkezve tegezül iaerte,s a legény ezt kifogásolta, a lány anyja egyértelműen a. legény pártjára állt: "nem tudod beverni a fogait?" Házasságra már lehetett gondolni attól kezdve,hogy a leány betöltötte a 14 évet. Többnyire azonban valamivel később mentek csak férjhez: "16, 17, 18: ez a három esztendő volt" a fé*rjhezmenéshez illő életkor. Bendkivül fontosnak tartották, hogy a lányok .ezekben az években férjhez menjenek, aki ilyenkor kimaradt, később aligha talált férjet. "Nem öregedhetett meg otthon,vigyáztak arra Bukovinába, - ha husz évet elérte, azt mondták, öreg". Az általános felfogást daluk is kifejezi: "Szép a leány ideig. Tizennyolc esztendeig, Húszat megmúlja. Világ bolondja." Az indokoknál, hogy miért kellett a leányoknak ilyen fiatalon férjhez menniök, száz szónak is egy a vége:ha nem siettek eléggé férjhezadással,ki vannak téve annak, hogy vénlány marad a lány. Egy speciális szempont, ami a családok sokgyermekességének következménye: ahol több a leány, "mind egybe nőnek",

s az eredménye ennek vagy vénlányság, vagy az, hogy többet kell egyszerre férjhezadni, ami mind a hozományt, mind a lakodalmat tekintve nagy megterhelés lett volna a szülőnek. A mai, 30-40 óv körüli generáció még a régi szokás'szerint, korán ment férjhez, de ők már helytelennek tartják ezt a rendet. "Tizennégy éves korikba... akkor még nincs esze*. A lánykodás időtartamát meghosszabbíthatta a legény katonáskodása, különösen háború idején. A legények jóval idősebb korban házasodhattak: 24-25 éves korban. "Akkor nem volt szabad megnősülni katonaság előtt" még akkor sem, ha nem vitték el, míg a három sorozatot ki nem állta. Jó pénzért szabadulhatott a befolyásos ember fia,pl. &.M. megnősülhetett 21 éves korában, mivel apja, aki bíró volt, kiváltotta. ViszVnt "az nagy pénzbe került", s az apák legnagyobb részének nem volt erre-módja. Legfeljebb az mentesülhetott akinek szülei túl öregek voltak a gazdálkodásra. Törekedtek a legények a feleségnek valót már a katonáskodás előtt biztosítani, vagy úgy, hogy szeretőjüknek választották a lányt, vagy éppenséggel ellopással. Aki nem választott idejében, többnyire az öregasszonyok házasságszerzósére volt utalva. Az udvarlás szokáaos időtartama 2-3 év volt.A katonaság letöltése után természetes dolognak tartották a házasságkötést:"nálunk avót