Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

zott vagy volt sajátságos, mert ez esetben a jelenünkbe csak elhalványult, bizonytalan körvonalú, egymásnak sokszor ellentmondó, hézagokkal telt jelenségmaradványok vagy szóhagyománytöredékek örökítődtek át. Az ilyen jelenségnek a rekonstruálásánál, fejlődésének és alakulásának megállapításánál az esetleges jelenségmaradványok és szóhagyománytöredékek adatainak a kiegészítése, megerősítése végett igen nagy részben a harmadik adatcsoporthoz, a történeti írásos anyaghoz kell segítségért fordulnunk. A történeti anyagra való támaszkodás azonban nemcsak a múltban élt jelenség vizsgálatánál fontos, de szükséges olyan esetben is, amikor recens, korunkban végbemenő jelenség talnulmányozásáról van szó, mert csak ennek segítségével tudjuk a vizsgált kulturjelenséget történeti fejlődésében, térbeli és időbeli elhelyezkedésében, valamint társadalmi szerepében megfigyelni. A néprajzi jelenségek feldolgozását természetesen nem alapozhatjuk csak az írásos adatokra, mert ha ezt tennők,akkor munkánk elveszítené néprajzi jellegét. Ezért tehát az adatokat szolgáltató forrásoknak a fentiek szerinti értékrendbe való állítása csak viszonylagos s csupán csak azt akarja hangsúlyozni, hogy a feldolgozó munkában melyiknek mikor és milyen esetben lehet nagyobb jelentősége. A korszerű néprajzkutatás mind nagyobb figyelmet fordít az eddig kevésbé használt forráscsoportra, az írott, okleveles adatokra. A gyűjtés módszerében így jelentős haladás észlelhető, ami különösen a gazdaságnéprajzi kérdések, jelenségek,munkafolyamatok fejlődéstörténeti vizsgálatának lehetőségeit szélesíti ki.

Belényessy Márta "A földmüvelés fejlődésének alapvető kérdései a XIV.sz.-ban" c.munkájában^ nagyszerű példáját adja annak, hogy az írásos történeti anyagot a néprajzos is mennyire széleskörűen tudja felhasználni, nemcsak a hajdani birtokviszonyok kutatásánál, hanem a termelési módoknak, a termelés menetének, technikájának, produktivitásának vizsgálatánál is. Hasonlóan Balassa Iván "A kévébe kötött szálasgabona összerakása és számlálása" c.dolgozatában

3 eredményesen használja fel az élő néprajzi anyag -mellett az okleveles ós nyelvészeti adatokat is. A népi gazdálkodás tanulmányozásához gyűjtött adatok kiegészítésére magam is célul tűztem ki az írásos forrásanyag gyűjtését. Feldolgozandó területül a Nyikómentét választottam ki. E vidékre vonatkozóan igen becses néprajzi adatokat lehetne megszerezni a hajdani Udvarhely vármegye levéltári anyagából,de ennek nagy része még feldolgozás-