Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)
ra vár s így az abban rejlő adatokhoz pillanatnyilag nem tudunk hozzájutni* Van azonban egy hozzáférhetőbb írásos forráscsoport az egyházközségek levéltárában, az u.n. Libellusok, a kurátori számadásos jegyzőkönyvek, amelyeknek adataiból sok gazdaságnéprajzi anyagot meríthetünk. Tartalmilag ezek a Libellusok az egyházközségek vagyonáról: ingatlanairól, ingóságairól, az abban történt változásokról, kezelési módról; egyházközségi jövedelemről (természetbeni, pénzbeli), a papnak, kántornak fizetendő bérről, a XVIII. sz. elejétől kezdve igen sok értékes és jellemző adatot őriztek meg. Ezek az adatok a nyikómenti népi gazdálkodás sokféle vonatkozású tanulmányozásához nyújtanak igen becses kiegészítő anyagot. Ezeknek vizsgálata révén a termőterület kiterjedésének, az erdőirtásnak, a közös földek, erdők a "communa terrénumok" felosztásának, a bérezési rendszernek, a határrendszerek jellegének, változásainak, a művelési rendszerek, illetve módok alakulásának, a termeivények fajtáinak, azok feldolgozásának stb. mikéntjére, kérdéseire kapunk sok hézagpótló feleletet. Âz alábbiakban a felkutatott és összegyűjtött írásos anyagból teszek közzé néhányat azzal a céllal,hogy egyrészt a források sokféleségének lehetőségére hívjam fel a figyelmet,, másrészt pedig a közölt adatok további felhasználását tegyem lehetővé. Az egyes falvak lakossága a településhez tartozó határának termőterületét sokféle eljárással és módszerrel növelte, ősi soron az egyik legelterjedtebb, legjelentősebb,de egyúttal legnehezebb és emiatt igen lassú terjeszkedési mód az erdőterületbe való behatolás,az irtá- sos terjeszkedés volt. Az erdők a Nyikőmentén a ZIZ. sz. közepe tája előtt mindenütt - kevés familiáris erdőtől eltekintve - közősségi va gyonként szerepeltek,amelyből évenként történő osztás útján jutott fához maga a nép és a település közösségébe helyezkedő, vagy abban az időben ezt a közösséget összefogó egyházközség is. A Nyikőmentén a közös erdők az 1870-es évek előtt szűntek meg. A csehétfalvi unitárius egyházközség jegyzőkönyve^ 1829-ben az erdőt még mint közvagyont említi: "Anno 1829 Pénz Perceptum. A» Communitástol Bcclesianak engedett vágásbeli fa árra jött be...stb." A medeséri unitárius egyházközség jegyzőkönyve 5 viszont már két évvel korábban felosztott erdőkről beszél: "Anno 1827.6. Az Ecclesiaban...az ingatlanok pedig megváltoztak, mivel az erdők felosztattatván ezen esztendőben a Templomnak és Parochialis telkeknek jutott tiz darab erdő." Az 1839. évi bejegyzésben felsorolják a kapott erdőterületeket s ezt a megjegyzést teszik hozzá:
