Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

TÖRTÉNETI ADATOK A LIBELLÏÏSOK

1 ADATAI A NYIKÓMENTE GAZDASÁGNEPRAJ ZÁNAK TANULMÁNYOZÁSÁHOZ Mielőtt a címben megjelölt gazdaságnéprajzi adatok közlésére rátérnék szükségesnek tartom - röviden - a néprajzi anyaggyűjtés általános vonatkozású módszertani kérdéseinek a felvetését is. A gyűjtés módszere állandóan fejlődik s így csak javunkra válik, ha időnként számba vesszük, figyelemmel kísérjük vagy esetleg megvitatjuk a következő módszertani eljárásokat. Különösen abban az esetben fontos ez,ha népünk sajátos gazdasági kultúrájának tanulmányozását tűzzük ki célul, mert az ezzel kapcsolatos kérdések a néprajzost sokrétű és bonyolult feladat megoldása elé állítják. A gazdálkodás folyamatának átfogó, vagy annak csak egyes ágaira kiterjedő anyaggyűjtéseközben a néprajzos főleg két forráscsoportból szerzi a szükséges adatokat: a vizsgált jelenség élő anyagából és a szóhagyományból. A gazdaságnéprajz területén azonban gyakran találkozunk olyan megoldandó kérdésekkel, amiknek lényegébe a szokásos forrásanyag segítségével csak hézagosan tudunk betekinteni. Ilyenkor egy harmadik, a néprajzban ritkábban alkalmazott forráscsoporthoz, a történeti írásos adatokhoz fordulunk s azoknak segítségét is igénybe veszszük.A felsorolt három forráscsoport közül a néprajzos munkája közben, hogy melyikre támaszkodik inkább s azokat milyen értékrendbe állítja, az mindég a feldolgozandó jelenség időbeli helyzetétől és jellegétől függ. Az egyes forráscsoportok értékrendje tehát esetről esetre változik, mégpedig aszerint, hogy a tanulmányozott gazdaságnéprajzi jelenség jelenünkből, vagy ehhez közelebb eső időszakból való-e, vagy pedig a korunkat megelőző századokban élt.Ha olyan gazdaságnéprajzi jelenséget tanulmányozunk, amelynek folyamata a jelenben játszódik le, akkor ezt az élő anyag közvetlen vizsgálata, megfigyelése utján elvégezhetjük, de ha már eltűnőfélben lévő jelenségről van szó, abban az esetben a még fellelhető jelenségmaradványok megfigyelése mellett igen nagy részben az átörökitett szóhagyományra kell támaszkodnunk. Sokkal nehezebbé válik azonban a helyzet olyankor, amikor a népi gazdálkodásunknak olyan jelenségére akarunk fényt deríteni,amely az időszakunkat jóval megelőző, régebbi évtizedekben vagy esetleg évszázadokban virág-