Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)
És szirUnkből áldhassuk Bgy báránt, nem arant. Ilyen szégín pásztorostul ölég lész, Vagy talán az Többet tesz!? Angyal (csenget:) Ki-ki mit yiszèn a Jézuskának ajándíkba? Mokses; Én é* kis sajtocakát. Gobkő : Én è' kis lisztecskét. Én ilyen öreg lítcinre é» pár juhocskát* Titers .: Én è» kis tejecskét Kírtink tíged angyal, mivel már beesteledett kis Jézuskát dicsírhessük! Szabadság! Pásztorok (csörgőa botjukat a földhöz verve tánczolnak, majd letérdepelnek és éneklik:) Mustan kinyilt é' szép rozsa viiág, Kit már rígen várt az egísz világ; Botlèhèiubén kibimbózott zöld ág, Kxrálnénktul méltóság. Szállás nem kaptak bennt a városban Maradásuk nemcsak è szálláson Mért lakosok inkább gazdagékor. Kaptak, mint sèm Jézuson* Bölcsőm volna, bérmé ringatnálak, Párnám volna, bélé takarnálak, Az hidegnek csípni nem hsnnálak, Szivemből szorítanálak! (topább folytatva tánozukat éneklik:) faszéiban lát y tyúk Az iatálltfban. Szállást nem adtak Bent a. T e áiOaban. Gyüjj bé szivünkbo - Öszve gyűlt kis nyájuck 0, ídés jézusunk! (304) Anfejal (csenget:)
