Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

Fel is ment a kastélyba.Az araság, a gróf faggatta.Aszt rongya nekie: - Ha fi ja» hogyan lehet megijeszteni egy embert, hogy odaggya a pénait? - He kérje aszt méltóságos aram, mer ha én aszt megmatatom,akkor megfogja bánni. Üt a széken a gróf, egyet sétát Bózsa Sándor az ebédlőben,nyakonteremtötte agy, hogy a gróf or leesett a székrü.És akkor ráfogta a pisztolyát: - meg ne mozdulj,mer akkor rögtön keresztül lőlek! - Sándorom, kedves Sándorom, mindenömet odadon, csak ne bancs. - Hem is fogom bántani, tessék, üljön ide a székre; de az apámat meg ne bánc«a, mer ha megbántya, akkor vége az egész pasztájának meg magának is. - Hem bántlak kedves fiam, - moBt már tudom, hogy hogyan lehet megijenni egy embernek. Kovács Gyula 69 é. Vasas I. 1962.VI.13. 64. / Bózsa Sándor és a pandúrok Bózsa Sándor elment egy alföldi kovácshoz patkótatni a lovát. Ott volt egy fiatal menyecske is. Közbe odajöttek a pandúrok és a menyecskén erőszakot akartak tenni.Bztet, - Bózsa Sándornak ez nem tetszött, gondóta magába:megájátok, majd ebánok én teveletek. Füttyentettt egyet, mingyá jöttek a legényei és kérem -ekapták a két pandúrt és kiheréték mind a kettőt .És ő szépen megmonta nekik, hogy: - Én vagyok Bózsa Sándor, tuggyátek meg bitangok. És akkor rápattantak a lovakra és ementek. Kovács Gyula 69 é. Vasas I. 1962.VI.13. 65. / Vállasz-e Sándor? Hát Bózsa Sándor az Alföldön vót baj tár és a számadó ement onnan hazára és ráhagyta a bujtárra a ménest. És akkor Bózsa Sándor rakott nagy tüzet, és mikó vót nagy parázs, akkor ekezte:mindegyik lába ujja közé tövött egy parazsat ós aszt