Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

18./ A bányászlegénv lánvkéróben Azelőtt ugy Tót a bányászoknál,hogy elmentek lánykérőbe: akkor egy haver ment Tele lány t-kérni .És hát az öreg Bátainak is vót egy ilyen kicsit gyagyás haverja, oszt ez is elment vele Házára onnan Vasasról. Elment Mázára vele lánykérőbe.És hát egy bányászasszonynak vót egy lánya, az ura az meghalt a bányába Mázán, de olyan körülmények között halt meg, hogy ittas vót éa leszállt, nem tudott összpontosítani az agya, szóval az ittasság következtében vesztette életit. És az asszony megfogadta - akkor még csak tizenkét éves vót a lány, mikor meghalt az apja -, hogy az ő lányát csak olyan ember veszi el, olyan lesz a vője, aki, de abszolút semmit nem iszik. És ez, az öreg Bátai, ez nagy szeszpióca vót, meg hát a haverja is. Hát annak röndje és módja szerint elmentek föl és megkérték a lányt. Odatették eléjük a kaját nagy tálba, ilyen fehér porcelántálba husievest, odaállítottak már vacsora előtt bort, hogy - Hát igyanak, igyanak! Hát az öreg Bátai mondta: - A, nem iszunk. Mert előtte beszéltek, hogy _ De te se igyál Sándor, mert ha te iszol, akkor gondolják.hogy én csak azért nem iszok,mert nem akarok itt mingyárt ugy bemutatkozni. De ha látják, hogy az én legjobb barátom, az se iszik bort, akkor mingyárt jobban elhiszik, hogy hát én sem iszok. - Hát jól van, hát nem iszunk. Hej, az öregnek csurgott a nyála, kigyüttek a azömei, mint a "bakmacskáé, ugye, ahogy nézte a bort, - hát nem lehet inni. Hát odatették a kaját eléjük,dehát ott át a pintes rendületlenül tele. Az öreg be - egy kanál leves, egy kacsintás a pintesre. Megint egy kanál leves, megint a pintösre. Hát már nem hagyta a lelkiismeret. - Rá kő húzni, hát hiába, muszáj. Hát mit ád az isten, maflának áll a szerencse, elalutt a villany. És hát még a levest kanalazták, ott át még az asztalon a levesestál. SLalutt a villany. Amint elalszik a villany, főket a lány és ment ki, hogy behozza a petróleumlámpát. Kiment. Alig, hogy főket az asztaltól,kitette a lábát, az öreg Bátai a sötétben elmarta a pintest és gluglugluglu..., hajtsd le. Oda-