Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

- Ill atta a haverjának. - Igyál komám. Az is. - Glugluglugluglu..., ráhúzott jól. - Add ide, én még iszok egyet - azt mondta az öreg Bátai. Fogta ás mégegyet ráhúzott; csöndbe, nehogy meghallják, hogy csörömpöl, csöndbe letette. Hát alig hogy gyün vissza a lány a lámpával, főgyullad a villany. Gyütt az anyja is, hát látják, hogy a pintesüveg bennt áll a levesestálba. Nizik, hát alig vót benne három ujnyi, mind ki szopták, két moslék, Rögtön elzavarták ükét, de egy falat ennivalót se adtak többet /icki.k Azt mondja a Bátai: - A rosseb egye meg a villanyát, hát nem tudott akkor elaludni, mikor már megettünk vóna mindent; most éhesen mehetünk haza Vasasra gyalog. Nem lett semmi a lánykérőből. Mester Oszkár 27 é. Pécsvárad 1962.IV.16. (Ismert mesemotivum,többször előfordul az 1539 rat.-ban.) 19./ A gráner a szabónál Volt egy gráner és ez nem tudott jól magyarul, magyarul abszolút nem tudott, csak egy kicsit németül. Elment kérem szépen a szabóhoz és azt monta a szabónak; - Tu snejner, tu virszt mir ejn virsztl máhen. Akkó mutasztotta kézzel: - Aber niht knof auf knof. Az ugy gyün: Ne gomb ós gomb, hanem egy gomb, egy kicsit várni, megin egy gomb, megin egy kicsit várni és akkor megin egy gomb. • Antal János 71 é. Srzsébettelep 1962.VI.1-. (Szószerint; Te szabó te fogsz nekem egy mellényt csinálni.)