Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

nem a szobával, konyhával egy fedél alá épült. A kamra belső fele volt fiókos, míg a külső felében a szerszámokat és az élelmiszereket tartották. A gabonatárolásra használt rész rendszerint 2—3 fiókos volt. A fiókokat hombárnak is hívták. d) Egyéb gabonatárolási módok Ha más hely nem volt, a nagyobb mennyiségű gabonát a padlásra terítették. A gabona felhordása előtt a padlást kireperálták, és sok helyen sárgafölddel, vagy lóganéval fölmázolták. Volt olyan tanya, ahol a padlást úgy építették, hogy annak pallásfölrakása is volt. Az ilyen helyen az öszszes gabonát ott tartották. Ha kevesebb volt a gabona, akkor középen utat hagytak. Amelyik padlásnak nem volt padlásfölrakása, azon a gabonát garmadába öntötték. Ha a gabonafélék közül választani lehetett, akkor inkább az árpát hordták a padlásra. Könnyebb volt, s nem volt olyan értékes, mint a búza. A padláson bizony télen sokszor lelepte a hó a gabonát. A kenyérnekvalót több helyen ládákba tartották. A búzaládákat különböző nagyságban keményfából készítették. Domború volt a teteje. A kamrában helyezték el. A megmosott gabonát tartották benne. Utóbb — mióta a malomban kitisztítják a búzát — inkább csap árpát, korpát tartanak benne. Orosházán a fenti ládát hombárnak hívták. Leginkább a gyulai vásárban szerezték be. Oláhombárnak is nevezték. Valószínűleg a bihari falvakban a románok készítették. A vásárban a hombárt összeállítva árulták. Minden egyes darabját ismertető jellel látták el. Az eladó előtt mindig volt 2—3 darab összeállítva. Ha egyet, megvettek, helyette egy másikat állított össze. Kb. 10 q gabona fért bele. A kamrában, színben, vagy a gádorban helyezték el. Ilyeneket lehetett látni az orosházi szárazmalmokban is. A vámot tartották benne. A pusztán egészen kishelyeken a kamrában levő ácokon zsákokban tartották a gabonát. Sokszor nem kötötték be a száját, s akkor nem rágta ki az egér. 2. Takarmányok tárolása a) A szalmakazal rakása A szalmakazalt mindig a megszokott takarmányhelyre rakták. A nagyobb gazdaságokban a tanyától távolabb volt a takarmány helye. Kisebb helyeken a gazdasági épületekhez közelebb volt a takarmányos. A terep szabta ki a takarmányosban a szalmakazal helyét. Arra nagyon vigyáztak, hogy a víz ne vigye el a rakományt, s épülethez sem legyen nagyon közel. Legtöbben gyűröttvégű kazlat raktak. A következőképpen rakták: A nyomtatás elején mögvetötték a kazal fenekét. Áltáléiban az egész kazal fenekét megvetették, különösen, ha jó idő mutatkozott. Sokszor csak