Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

polyvás szem az aljára essen. Az öltéskor csak a villa egyik ága csúszott egy darabig a földön, mert a villát ferdén tartották. Majd a fordító villáját kissé felemelte, és az ágyás mellé fordította. A gaz alsó, kevésbé kitaposott része így felülre került. A fordítás után az ágyás és a megfordított gaz között egy kis üres hely maradt. Amint az első villás néhány lépésnyire előrehaladt, beállt utána a második villás. Amikor az is előrehaladt, beállt a harmadik is. Egymás után lépcsőzetesen haladva fordítottak (IX. t. 3). De úgy is szokták, hogy a villások egyszerre álltak be, de akkor is egymás után haladva fordítottak. Sokszor a szél is segített a fordítóknak. Az első fordításkor is rásztak. Azonban az inkább típés volt, mint rázás. Azért tépték a gazt, hogy táguljon, s a szem az aljára essen. Orosházán az első fordítást nem rázták. Amikor az első villás kiért az ágyás szélére, megfordult s villáján kézcserét végzett, vagyis a másik keze került előre a nyélen. Közben egyet lépett a haladás irányába. Ezzel új sort fogott. Amikor az első villás kiért az ágyás szélére, vele együtt a másik két villás is megállt ott, ahová a fordítás közben elértek. Ök is megfordultak, kézcserét végeztek, s új sort fogtak. Az első villás az ágyás szélén s a másik kettő az ágyasban folytatták tovább a fordítást. Mindhárman most ellenkező kézre fordítottak. Ezért kellett a fordítóknak mindkét kézre tudni forgatni. Ebben a sorban is jölszakították az ágyást, s az előző megfordított sorra tették. A két megfordított sor kalászai egymás mellé kerültek. A villások közvetlenül a fordulás után högyre szedve kezdték a fordítást, vagyis nem teljes villával fordítottak. A fordulás után az a villás ért ki először az ágyás szélére, aki előzőleg az utolsó volt. Amint az első villás az ágyás szélére ért, megállt és a villán kézcserét végzett. Azután megfordult, és beállt új sort fogni. Ugyanezt végezték társai is. Azután fordították tovább az ágyást. Tehát a villások a következőképpen fordítottak. Amikor az első fordító kiért az ágyás szélére, mindnyájan megfordultak, s villán kézcserét végeztek. Azután új sort fogtak. Egyik villás sem ment teljesen végig az ágyáson. Az első és utolsó villás inkább az ágyás szélén s a többi az ágyás közepén fordított. Az ágyás közepén fordító villásnak nehezebb dolga volt, mint társainak, de rövidebb szakasz jutott neki. Ügy fordítottak, ahogy ágyaztak, vagyis az ágyás széle vékony s a közepe vastagabb lett. Fordítás közben állandóan kerekedett a megfordított ágyás, hogy a lovak mielőbb járhassák. Amikor a lovak a megfordított ágyásra ráfértek, rávezették és járatták. A lóhajtónak azonban úgy kellett a lovakat hajtani, hogy a villásokat a járatás ne akadályozza. A villások fordítás közben arra törekedtek, hogy a járatással széjjelcsúszott ágyást ismét összehúzzák. Fordítás után az ágyasról lekerült szálakat az ágyás széléhez gereblyélték. Az egyik villás villáját maga előtt tolva, összegyűjtötte az ágyás széléhez húzott gazt. Amikor a villa megtelt, az ágyásra dobta. Azután a szemeket körös-körül beljebb söpörték. Az első fordítás után sokan nem takarították körül egészen az ágyást, hanem csak azt a részét, ahcl a fordítást befejezték. Ha szélben szél alól nagyobb területet kellett összetakarítani, akkor a nagygereblyét használták. Az első fordí-