Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A gabona termesztése

tás nehezebb, mint a többi, mert vastagabb még akkor a gaz és Összenyomott. A második fordítást ott kezdték, ahol az elsőt befejezték. A fordítás kezdetén, ameddig lehetett, a lovak az ágyáson maradtak. A második fordítást úgy végezték, mint az elsőt, azzal a különbséggel, hogy ráztak is (IX. t. 4). A gazba őtött villát kissé megemelték, és apróra mögrászták. Rázogató mozdulatokkal fordítottak, hogy a szem kihulljon a szalma közül. Fordítás közben mondogatták egymásnak: „Ne törőggy a szömmel, csak a polyvát rászd ki a szalma közül!" (A szem nehezebb lévén, sokkal hamarabb kihull a szalma közül, mint a polyva). „Ügy rászd, hogy minden szöm háromfele szakaggyon!" — tréfálkoztak. Amikor a lovak az ágyásra fértek, járták. Azután gereblyéltek és söpörtek. Az orosháziak ezt a fordítást sem rázták. A harmadik fordítást ott kezdték, ahol az előzőt befejezték. A fordítás megkezdésekor a lovak itt is mindaddig járták az ágyást, ameddig csak lehetett. A harmadik fordítást is úgy végezték, mint az első kettőt. Fordítás közben azonban még jobban ráztak. A járatás végén az ágyasról lekerült szálakat begereblyélték és összesöpörték. Orosházán szagattak itt. Ha sarkosra sikerült a fordítás, akkor nem hagyták úgy, mert a sarkokat a lovak nem tudták jól lejárni. Ilyenkor a sarkokat villára öltötték és az ágyás közepére vitték. Szélben tartani kellett az ágyást, nehogy lehaladjon a szérűről. Ezt úgy érték el, hogy az első fordítást majdnem álltóhelybe végezték. A második fordításnál pedig az ágyást felfelé, szélnek húzták. Ilyenkor nagyobb köz maradt a fordított s a fordítatlan gaz között. Járatás közben szélben kissé megnyúlik az ágyás. Fordítással igazítják helyre. A második s harmadik fordítás könnyebb, mint az első, de azt viszont jobban kellett rázni. Ha a fordításnál a villások jól dolgoztak, akkor a lovaknak könnyebb dolguk volt. Kocsival nyomtatáskor is kétszer-háromszor fordítottak. Ha a gaz vonult volt, akkor négyszer. Az első fordítást az ágyazással ellenkező irányban kezdték. A fordítással arra haladtak, amerre a fogat járt. A hajtás irányába fordítottak. Ha fejjel kifelé ágyaztak, akkor először befelé fordítottak. Általában hárman végezték. A villások a fordítást az ágyás belső szélén kezdték el, s egymásután lépcsőzetesen haladva fordítottak (IX. t. 3). Ügy is szokták, hogy a villások egyszerre álltak be fordítani. Az első fordítást típték, hogy oszojjon a gaz. A befelé fordítással az ágyás valamivel kisebb lett. Ameddig a kocsi az ágyáson fért, járta az ágyást. A fordítás befejezése után a kocsi tovább járta az ágyást. Ahol vastagabb volt a gaz, azt járatás közben eligazították. Azután az elszórt szálakat kívül az ágyás széléhez söpörték. Amikor az első fordítást jól lejárta a kocsi, másodjára kifelé fordítottak. Az első villás a fordítást az ágyás külső szélén kezdte el, s utána beálltak a többiek is fordítani. Egymás után haladva, lépcsőzetesen fordítottak (XI. t. 4). A kifelé fordításnál rövidebb ideig lehetett az ágyást járatni. Amint azonban a fordítást befejezték, a kocsi járta tovább az ágyást. A második fordításkor vékonyabb lett a szalma és könnyebben mentek a lovak.