Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A kukorica termesztése

csak másképpen kezdik. Függőlegesen leállítanak egy kévét, s e köré állít­ják a kévéket. Néhányan fekverakott, vagy dűtött fenékre rakják a kú­pokat. Egy vagy két kévét levetnek a földre. Körülöttük kirakják a fe­neket. A kévék címerei a levetett kévéken fekszenek. Ha kisebb nagy­kúpot raknak, s hosszú a szár, akkor a fenti módon készítik a feneket. Ha nagyobb kúpot raknak, vagy a kévék rövidebbek, akkor a fenéknek meg­felelően terítik a feneket. A második sort úgy rakják egymás mellé az első sorra, hogy a második sor kévéinek kötelei az első sor vágott vé­geihez érjenek. így kerek a fenék. A talponálló fenéknek kúp állása van. A közepe jóval magasabb, mint a széle. Erre kerül a kúp. A kúp rakását mindig kívülről kezdik. A kévéket sorba rakják. Ha az első sor címerei nem érnek össze, akkor egy-két sort raknak. Ezek már összeérnek, s így kötik egymást. Ha nem érnek össze, akkor egy pár keresztbe rakott kévével fogják össze. Leg­többen a kúpot igényös derekúra rakják s azután fokozatosan összehúz­zák. Egyesek már a fenéktől kezdve hegyesítik. Néhányan körteszárúra rakják a kúpot. Az ilyennek a dereka kijjebb áll, mint a feneke. A tete­jezéskor a kévéket mindig összefele rakják. Ilyenkor a közepét nem töltik külön, mert a kévék címeres részei egymáson túlérnek, s kitöltik a köze­pét. A legutolsó sort gondosabban rakják. Arra törekszenek, hogy ne le­gyen a kévék között rés. Hogy ezt elkerüljék, kiegyenlítik ott, ahol arra szükség van. A tetején levő kévék hegyét levélből készült kötéllel össze­kötik. Erre helyezik el a papot. A papot a földön készítik 2—3 kévéből. Az egymás mellé tett kévék köteleit kioldják. A kévék címeres részét 2—3 kötéllel összekötik és feladják. A kúp rakója a pap alsó részét szét­húzza, s ráhúzza a kúpra. Eligazítja, hogy jól ráfeküdjön. A talponálló fe­nékre rakott kúp eleinte széjjel igyekszik csúszni, mert a közepe magas. A döntve rakott kúpnak a közepére nagyon vigyáznak, hogy mindig tele legyen. Mindkét alapra egyformán rakják a kúpot. A nagykúpba 300—500 kévét raknak, s 3—4 méteres magas. Kupolásnál csak kevesen használnak létrát. Az első világháború után egyesek a szart kazalba rakják. Előnye, hogy a megkezdett kazal nincs tető nélkül. A kazalt is vagy állított, vagy dűtött fenékre rakják. A kazal rakása is úgy történik, mint a nagykúpé. A kazalt egyszerre rakják. A végeit félkörbe hajtják. Az ilyent kanfárú­nak hívják. A kazalt is vagy egyenes derekúra, vagy körteszárúra rak­ják. Inkább hosszabbra rakják, mint rövidre s szélesre, mert így nem kell a közepét annyira tölteni. A kazal rakása csak a tetőzésben tér el a nagy­kúp rakásától. Kétféleképpen tetőznek. Legtöbben az egyszerűbb tetőzési móddal fejezik be a kazal rakását. A kazal tetejét hosszában rakott ké­vékkel fedik be. A kazal tetejére hosszában több sor kévét raknak. A két végén a kévék vágott végei kifele néznek. A második sort keskenyebbre rakják. A kévék kötik egymást. A tetejezést egy sor kéve fejezi be. Ügy helyezik el a kévéket egymás végébe, ahogyan az alattuk levő kévék s az utolsó sor kéve kötése kívánja. Akik gondosan tetőznek, azok a kazalt leszegik. Harmattal szegnek, vagy locsolják a kévéket, mert különben tö­rik. A leszegett kazalt a szél nem egykönnyen bontja meg. A szeges a

Next

/
Oldalképek
Tartalom