Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A kukorica termesztése

rendszerint van már hely, mert fogy a kukorica. Ha vastag a terítés, akkor fordításkor szétnyújtják az üres helyre. Régen a padláslyukba egypár piros csövet akasztottak, ha a házban eladólány volt. A padlás rendszerint zárt. azonban vagy az ajtón, vagy az ajtófélfa mellett a falban macskabejáró van. Ha a padláson a kukoricát a hó lerakja, akkor a vastagát lapáttal lehányják róla. Ha gyenge az idő, akkor egy marék havat a kukoricát borító hóba mártogatnak s meghízlalják. Ha elég nagyra nőtt, kasba dobják, s leviszik a padlásról. 2. A kukorica tárolása góréban A puszta jobb földjein a kukoricát góréban tartják. A szikes részeken azonban alig találni. Kisebb helyeken leggyakrabban házilag készítik. A nagyobb gazdaságokban szakember készítette. Jó terméskor — ha a kukorica sem a góréban, sem a padláson nem fér — szükségből kukoricaszárból is készítenek egy alkalomra szóló górét. A góré rendszerint az istálló közelében van. Legtöbb górét léccel, vagy deszkával borított oszloppárok alkotják. Feneke a földtől 50—60 cm-re van. Általában cseréppel fedett. Soknak nincs is fedele, hanem szárral rakják le a kukoricát. A góréba a kukoricát domborúra rakják. A kukoricára 2—3 sor szart raknak. A szár címeres részét összetapossák. Végül hosszában lerakják szárral. Azután zsineggel, dróttal, szénakötéllel a góréhoz kötik. Nagyobb gazdaságban a góré 1 m magas téglafalon nyugszik. Alatta rendszerint disznóól van. kifutóval. Néhány téglaoszlopra erősített góré is van a pusztán. Sok helyen a góré cseréptetejét meghosszabbították. Az így nyert szín alatt kocsit, nagyobb szerszámokat tartanak, vagy nyári állásnak használják. Legtöbb górénak a végén van a bejárata. A hosszabbnak ezenkívül még a közepén is van. A góré nagysága a birtok nagyságától s erejétől függ. Az egyik néhányszáz holdas birtokon ikergóré volt. A téglaoszlopokra épült nagyméretű górét egy folyosó kétfelé osztotta. A górét a következőképpen töltik meg. A kisebbföldű embernél, ahol kevesebb a jószág, s jobban tudnak a kukoricára vigyázni, a góré mellett fosztják a kukoricát. Innen kassal hordják a góréba. Ha a kukoricacsomó távolabb van. akkor kocsival viszik a góréig. A kocsiról a fentebb részletesen leírt módon kasokba eresztik a kukoricát, s úgy rakják a góréba. A góré ajtaja előtt rendszerint néhány fokból álló lépcső van. Sokszor téglából, deszkából feljárót tákolnak össze. Az alacsony góré elé csak vetnek valamit, s ezen lépnek fel. A góré rakását a belső végénél kezdik. Igyekeznek egészen a tetejéig felnyomni. A góréba beöntögetett kukoricára deszkát fektetnek, s azon mennek fel. Egyesek a deszkára léceket szegeinek kapaszkodónak. A deszkát a kukorica emlekedésénél újraállítják. Az öntögetésnél nem igazgatják a kukoricát. A tető alá kézzel hajigálják a csöveket. Ha a górét telerakják, akkor deszkával elrekesztik. Ahogy a góré végén a kukorica emelkedik, úgy emelik a rekesztéket. Amikor a góré ajtaját elrekesztik, akkor a kisajtón keresztül töltik meg.