Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A kukorica termesztése

rázzák. Ez a zsáktartó dolga. A zsák száját nom kötik be. Ha van segítség, akkor a zsákot feladják. Egyedül nehéz vállra venni. A zsákoló az egyik kezével a zsák száját összefogja, s a másikkal az egyik csücskit megmarkolja. Egy lendítéssel a válla felé dobja, majd ugyanazzal a kezével a vállra segíti. Azután kézcserét végez. így viszi fel a padlásra. Kukoricahordásra általában kisebb zsákokat használnak. Ha többen hordják, akkor kassal dolgoznak. A kast a gyengébbek rakják, s az erősebbek viszik. A kast aszerint rakják meg, milyen erős az, aki viszi. Ha ketten hordják akkor váltják egymást. A kasba a kukoricát két összemarokkal hányják. Ha kicsi a kas, megrázzák, hogy több férjen bele. A tele kast feladják a vállra. A kas egyik fülét a hordó s a másikat a feladó fogja. Egy lendülettel vállmagasságig emelik, s a kashordó — kissé lehajolva — aládugja vállát. Ha nem jól fekszik, akkor a vállával megigazítja. A fenti módon akkor hordják a padlásra a kukoricát, ha közel van a padláshoz. A távolabbi csomót kocsival viszik a padlásfeljáróig. A kocsit ugyanúgy készítik el, mint a hajas kukorica szállításra. A saroglyába sokszor nem szart, hanem pokrócot tesznek. A kukoricát kassal dűtik a kocsira. A kocsit úgy rakják meg, mint fentebb már leírtuk, csak nem olyan gondosan. A kocsiról kasba, zsákba szedik a csöveket. Ha kasba szedik, akkor a végét bontják ki. így a kukorica a kasba folyik. A saroglyát, vagy a súbert úgy bontják ki, hogy bármikor megállíthatják a kukorica folyását. Ha nem folyik magától, akkor dúrják, vagy lapáttal kaparják. Eleinte a kocsin levő felül a kukorica tetejére, s a lábával dúr ja a kukoricát. A kocsi elejéről kapával kaparják a csöveket. A kast a földön töltik meg. Ha a kukorica folyását nem állítják meg, akkor több kasba ömlesztik egymás után. Ha a kocsiról zsákba szedik fel, akkor a kocsi mellé zsámlit, vagy kisszéket tesznek, s úgy szedik tele a zsákot. A zsáktartó a földön s a szedő a kocsin áll. A kukoricát eleinte a kocsi egyik oldalánál szedik, hogy minél előbb lekerüljön a deszka. A hektós zsákba kb. 40 kg kukorica fér. Hogy a kasba mennyi fér, az a kas nagyságától függ. A vékás kasba kb. 25—30 kg kukorica fér. A kukoricát létrán viszik a padlásra. Hogy a kukoricát az egész padláson, vagy pedig annak melyik részén terítik el, az a kukorica mennyiségétől, a hely nagyságától és a padlás teherbíróképességétől függ. Ha az egész padlást teleburogatják, akkor középen csapást hagynak. Ha fér a kukorica akkor inkább a padlás két oldalát terítik meg, nem pedig a közepét. A kukorica terítését a padlás távolabbi részén kezdik. Sorba haladva terítik. A kasból, zsákból a kukoricát úgy borítják ki, hogy külön ne kelljen eligazítani. Hogy milyen vastagra terítik, az ismét a mennyiségtől, a padlás nagyságától és erősségétől függ. Minél vékonyabban terítik, annál hamarabb szárad. Egyes helyeken a kukorica szélét kirakják. A csövek vastagabb végeit rakják kifelé. A kukoricát párszor falapáttal fenékig átfordítják. Ha a kukorica nyersen kerül a padlásra, akkor többször átforgatják, különösen, ha vastagra terítik. Az átfordítást ott kezdik el, ahol a hely engedi. Ha szűken van hely, akkor az első sort helyben íeltágítják, s erre hányják a következő fordítást. Azután sorba haladnak tovább. A fordításkor azonban