Nagy Gyula: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 2. szám - Hagyományos földművelés a Vásárhelyi pusztán (Budapest, 1963)

A kukorica termesztése

gatják egy sor szárral. Csak később rakják be véglegesen. Alul egy vagy két sort raknak. Erre még egy sort helyeznek. Ez már rendszerint felér a tetejéig. A kazlon levő rakó a szár vékonyabb felét összetapossa. így a szár rásimul a kazalra. Ezután erre hosszában, minden sort fogyasztva rakja. így hegyesedik a teteje. A legfelső sor egy kévéből áll. A tetejét nem kötik le, mert a kévék fogják egymást. A fosztás inkább szórakozás, mint munka. Fosztás közben megbeszélik a napi eseményeket, tréfálkoznak, viccelődnek. Ha a fosztok között jó mesélő, vagy jó énekes van, akkor csak úgy röpül az idő. Mostanában már nem mesélnek, s alig-alig énekelnek. A gyereksereg addig fosztja a kukoricát, míg a buzgóság el nem nyomja őket. Fosztás közben a csuhéjban hancúroznak. Ha üszkös csöveket találnak, kikenik egymást. Sokszor a fiatalok fülesfejtés játszanak. Ketten játszák. Az a győztes, aki egy előre megállapított számú csövet hamarabb megfoszt. A győztes a vesztes fölét mögkacinbálja. Aki piros csövet talál, az már lefeküdhet. Régebben a gyerekek rémisztgetésére tököt vágtak ki. Szemet, orrt, szájat és nagy fogakat vágtak a tök hajába. Égő gyertyát tettek bel, és felszúrták egy rúdra. A fosztókat frissen főtt gyenge kukoricával kínálgatják. A gazdaasszony körbe kínálgatja, és a fosztok marokkal szednek. A fizetett fosztóknak vacsora is jár. A segítők vacsora után érkeznek meg. A fosztáshoz nem világítanak. így élvezetesebb a fosztás és a játék. Régebben, ha sokan összejöttek, addig fel sem álltak, míg a napi szedést meg nem fosztották. Azután citeraszó mellett bálát csaptak. A fiatalok számítottak is a táncra. Legfeljebb éjfélig fosztottak. Ha a vendégek elmennek, a tanyabeliek is abbahagyják a fosztást. A fosztatlan kukoricát a következő este fosztják meg. A csöves kukoricának az eső nem árt meg. A megfosztott kukorica is egy csomóban áll. Ha közben megázik, addig nem viszik a helyére, míg meg nem szárad. IV. TÁROLÁS 1. A kukorica tárolása a padláson A Vásárhelyi-pusztán a puszta felosztása után eleinte csak kevés kukoricát termeltek. Egyesek csak minden harmadik-negyedik évben termeltek kis területen. A termést a padláson tárolták. Az első időkben még a nagyobb gazdák sem készítettek górét a kukoricának, mert nagyobbrészt a városban laktak, s a kukoricát oda hordták. Egyesek még ma is a padláson tárolják a kukoricát. A padlást a kukorica felhordása előtt rendbehozzák. Polyvás sárral kijavítják. A kukoricát vagy zsákkal, vagy kosárral hordják fel. A kukorica zsákba szedését ketten végzik. Egyik a zsák száját tartja, s a másik a kukoricát hányja. A zsáktartó a zsák száját kissé kifordítja. A zsák szája alatt a mutató ujjait kinyújtja, ezáltal öblösebb lesz. A gyerekeknek a zsák száját egy-egy cső kukoricára hajtják. A szedő két marokkal öszszefogva dobja a csöveket a zsákba. Időnként a zsákot felhúzzák és meg-