Takács Lajos szerk.": Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1962)

Katona I.: Ujabb változatok "A két púpos ember" meséjéhez (AaTh 503)

és változatai vizsgálata kapcsán felvethetők,s amelyeknek,egy-egy mesetipus monográfiájának az elkészítése során, csupán egy része többkevesebb alapossággal kidolgozásra. Mi a célt: egy mesetipus alapformájának, redakcidinak, származási helyének, idejének és az elterjedés irányvonalainak a megállapítását, nem érezzük egészen kielégítőnek, annál kevésbé, mivel a gyűjtés hiányosságai következtében - mint mesénk esetében is - az adható válaszok realitása nagyon csekély. Ha a pillanatnyi érdeklődés egyetlen viszonylag kis területről is ennyi változatot vet elénk, amelyek között az időrendbeli vagy egyéb logikai összefüggés nem állapítható meg, csupán az a sovány tény, hogy a ' szövegek tipusvázlata azonos, milyen szilárd megállapitásókat tehetünk százegynéhány szöveg alapján akkora területről, mint Eurázia és Afrika északi partvidéke? Az alábbi szövegkőzlésben nyugatról keletre haladva adjuk a változatokat. A földrajzi közelség esetünkben semmiféle tematikai öszszefüggést nem mutat. Az időbeli sorrend - tekintettel arra, hogy a szövegek lejegyzése 7 esztendő leforgása alatt történt - lényegtelen. Más szálakat: közlekedési utvonalak, vásárhelyek mint kulturközpontok stb. sem sikerült találni, melyek alapján a változatok egymással való összefüggése megállapítható lenne. Ilyen nagyszámú és ilyen változatos irott forrásanyagot sem tételezhetünk fel. Egyetlen feltevés látszik reálisnak: a köztudatban élő egészen leszűkített tipuskép, melyet minden mesemondó saját elképzelése szerint dolgoz ki. Ez a tipuskép némiképpen eltér a Néprajzi Közlemények 71. 122-123 lapjain közölt 503 I tipusvázlattól. Pormája a következő: 503 A két púpos ember A Egy púpos szegény ember (csizmadiainas, muzsikuscigány stb.) éjjel (pénteken este) a temetőn (elátkozott házban, keresztútnál, legelőn, vagy egyéb kisértetlátogatta helyen) ördögökkel (halálokkal, tündérekkel, közelebbről meg nem nevezett szellemlényekkel) találkozik. Ezek táncolnak és énekelnek (vagy csak éneküket hallja). Ez az ének (mondóka) a hét bizonyos napjainak: péntek, szombat (hétfő, kedd) ritmikus ismétlése. A púpos ember az énekben ritmushibát észlel s ezt kijavítja: a nótát egy nappal meghosszabbítja, vagy a hét más napjaival cseréli fel. A szellemlények hálából, amiért nótájukat kedvük szerint kiegészítette (s ezzel szabadságukat meghosszabbította) a szegény púpos embert