Takács Lajos szerk.": Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1962)

Katona I.: Ujabb változatok "A két púpos ember" meséjéhez (AaTh 503)

a ritmushiba vagy a társadalmi ellentét segit. A mese második felében tehát az esemény egy másik emberrel aki gyakran társadalmi helyzeténél és jelleménél fogva ellenszenves szamunkra - pontról pontra megismétlődik, kivéve az utolsó momentumot, mikor a második hős jutalom helyett büntetést kap. Ez a szerkezeti forma mind a magyar, mind az európai mesekincsben gyakori: a tündérmesék között ritkábban (AaTh 480, MNK 481

x

) a legendámésék között annál sűrűbben találkozunk vele. Krisztus és Szent Péter földi vándorlása és szálláskérése előbb a szegény, majd a gazdag embernél mindig ilyen felépítésben kerül előadásra. Sz a szerkezeti kettőzés okozza, hogy típusunk északkeletmagyarországi magyar változatait, még azokat is, amelyek helyhez kötöttek, mint a bodrogkereszturi, inkább mesének, mind mondának érezzük. Különösen áll ez azokra a változatokra, melyekben a szerkezet kettősságét a társadalmi ellentét is hangsúlyozza. A moralizálásnak ez a formája (a leghangsulvozottabb a karcsai változatban) területünkön nagyon népszerű, határai messze túlterjednek a magyar nyelvhatárokon s minden valószínűség szerint csak máscdlagosan köthetők Krisztus és Szent Péter alakjához csakúgy, mint a keresztény tanításhoz. A békésmegyei változat szintén a hiedeiemmesék csoportjába tartozik, formai szempontból A kigyók nyelvét értő ember (AaTh 670 mt.) rokonának érezzük annak a tréfás - s nyilván másodlagos - befejezése nélkül. A mese negatív befejezése a 750 I

z mt. ('Tíőjjön a kolbász az orrodra!")-ra emlékeztet, mikor a hős saját vagy felesége ostobasága folytán elveszti a természetfeletti lénytől kapott javakat. Mint a fentiekből kitetszik, a tipológiai jellemvonások össze-' hozsák ugyan a tipusszerint együvé tartozó szövegeket, de a műfaji, esztétikai kérdések megvilágítására nem nyújtanak elegendő támasztékot, a szöveg mondanivalóját pedig éppenséggel figyelmen kivtil hagyják. A magyar mesemondók nagyarányú variáló készsége a magyar mesekutatók előtt közismert. Esetünkben is feltételezhető, hogy a változatok az egészen szü:: tartalmi kivonattól eltekintve azért annyira eltérőek, mert mindenik mesemondó - itt most csak azokra gondolok, akik komoly szakmai tudással adják elő a mesét - másképpen értelmezte a kapott szövegét és más "tényanyag" bizonyítására használta fel.Egyik egyszerűen kuriózumként mondja el* a másik azt bizonyítja, hogy ilyen természetfeletti lényekkel ekkor és ekkor, ilyen és ilyen körülmények kö-