Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Növénytermesztés - Csalamádé

ta egy gazda, 1955 június elején. "Kitartana még augusztusba is,de óikor odakerül, gépelüiJc, le kell szedni ni ad, oda jön a helyire as árpaszalma, a törek." &*melyik gazdaságban azzal biztosítják a folyamatos csalamádé ellátást, hogy nem egyszerre rétik el, hanem több részletben, kéthetes szünetekkel. így nem egyszerre keményedik meg, sorban szedhetik egymás után. A csalamádét "szedni","levágni" többféle szerszámmal lehet. Az öregek arra emlékeznek, hogy régen kaszálták a csalamádét. "lasset belőle két öllel, osst ritte. Most már szípen leszedjük fődig, tzárrágoral. Szedik a csalamádét kapáral is: "héna alá fog egy rakással,a kapa ral odavág, érzi, hogy nincs odafeszülve már, ledftti a fődre. Ea éppen ríletlenül kerítés van ott, ahhoz támasztja." Hasonlóan halad a munka • zárvágóval is. Mások "kerek késekkel" dolgosnak.Egyik-másik régi ssőlőmet8ző kés szintén ebben a munkában talált uj szerepet. léssel nehezebb a csalamádé-szedés, mert nagyon kell hajolni, de szebben végezhető, mert a szálakat egészen tövükön metszik el. A csalamádé-szedéssel kint a szántóföldön a barázda során haladnak, a kert ásott földjén szabadon, vagy amerre a megdőlt csalamádé klránja.Hogy mennyit rágnak le egy-egy alkalomnál,az a csalamádé menynyiségétől függ, s attól "ki mennyit szán a jószágra". "Tan ab un hazajön a tehén a csordárul, annyit adnak, hogy jóllakik. A másik: rigyél elébe egy cseppet, míg megfejed, legyen előtte." A csalamádé "nagyra megnő, de nem nagy a tápértéki, tejelésre genge portéka, csak épp a hasa tele van a tehénnek." A lerágott csalamádét többnyire a földre borítra fonnyasztják. A gazda "leginkább ott, ahol lerágja, ledüti, ott süti a nap egész napon át." Mindenképpen aegfonnyasstják a csalamádét, ha aegdülése miatt vagy a rakodó-terület letakarítása miatt kirételesen többet kell lerág ni, mint a napi fogyasstás. Ilyenkor a csalamádéból szalmával vagy csat ékö tél lel kévéket kötnek. A kévék kisebbek, mint kukoricaszárből, "akkorák, amit könnyen tud az ember idébb- odébb hajítani." A kévéket aztán kúpba állítják.