Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)
Növénytermesztés - Napraforgó
megy, "fölhuz&tják töltikapával".De a napraforgó a kapálás hiányát nem is nagyon sínyli. Ízt mondják, hogy ezt a növényt nem szereti a gyom. "1 nap nem tud ugy közé vágni, a gyon nem olyan legény benne. Tartja a nedvességet is a föd, ser a napraforgó a nap után fordul, fölfogj a a napot. Iiesi korába nem gyomosoUik, mer neg van kapálva, utána az árnyék miatt." A napraforgót "ahogy érik, így szedik le". "Annak a gubőja is megsárgul, a magja megkeményedik." A ltventenapraforgő hamarabb érik: augusztus utóján, szeptember elején, a másik egy vagy másfél hónappal utána. Már a cukorrépát is elszállították, azután szedik a hosszúszárú napraforgót. A tányérok leszedése körülményes: kaszákéssel,metszőollóval történik kosárba. Bgy-egy személy két sort fog fel egyszerre, i hosszúszárú fajtát előbb ki kell vágni szárastól fejszével vagy baltás szárvágóval,roiss ásóval s csak azután szedhetik le róla a tányérokat. Ha t.i. le akarnák hajtani elérhető magasságba, *|iőrne a szára. A leszedett termést nyomban a tábla mellett elcsépelik pokrócra, ponyvára terítve,napraforgó cséplő bottal.Ilyenkor a magot zsákban hozzák hasa, a gubót a földön széthányják trágyának, esetleg kocsival azt is hazahozzák tüsrevalónak. Ha nem a határban verik ki a magot,akkor a levágott gubókat az oldaldeszkákkal magasított kocsiderékba töltik s így hordják be a kert be. Itt is ponyvára terítve verik ki a cséplőbottal.A ponyvát a földön körülülik a munkások s úgy ütögetik a tányérokat. A kivert magot a ponyván szárítják és buzakaparóval, buzateregetővel, ha ez nem volna, kisgereblyével forgatják. Száradás után a napraforgót fel kell rostálni hajtőrostán. A szárat vagy szárvágóval vágják vagy - ujabban - kihúzogatják Ilyenkor általában ásóval mennek neki, "egyik feszíti az ásóval, másik húzza". De csak azután nuzgálják fel a szárat, hogy levele lehullott. Ha előbb tennék, akkor a kihúzott szárakat nem szedik össze, egy darabig kinn szárítják a földön fekve. Sokan kötetlenül - ikják a kocsira s szállítják haza, vannak azonban, akik asalmakötéllel nagy kévéket kötnek belőle. A napraforgónak hasznos a magja is és a szára is. A magjából üttetett olajat főzésre, világításra, bóraeuöek kemegetésére-ápolására használták, feleslegét piacra vitték s katolikus faluk népének eladták. Az olajütés után visszakapott szilárd anyag, a "szak" abrakb/v£ keverve
