Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Növénytermesztés - Zab

ni, különben "elszáll a mag." "Íz árpa vár egy pár napot, aág egy hetet is. Be a zab neu, az a kölessel egyforaa ezen a tárén, azt aratni kell rögtön, pár nap maira már mind kirázta a szél." i zabot olyan k&~ szavesszővel rágják, mint a húsát, így pár napig renden, ragy markokba szedre szárítják, különben olyan a munkája, mint a busának. A szárítás nem hagyható el, mert a kellő időben lerágott sabnak a szára még zöld. Még szárítás után is csak óvatosan lehet kévébe kötni: a többi gabonából két markot kötnek egy kévébe, zabból azonban csak egyet, mert "jobban levegődzik as apróbb kére". "A sabnak a szárán a csimbőkjai nagyon lassan száradnak ki. Ha nagy kéret köt, a közepi könnyen megrothad - ugy mondják, meghugyozza magát." Cséplés után a zab szalmáját takarmányként használják el.Nincs belőle annyi, hogy külön kazalba rakják, így hozzácsapják az árpaszalmához. A zabszalma az értéktelenebb, így leginkább alólra kerül, vagy fölülre, "az árpaszalmát védik vele, hogy a főd ne érje vagy az idő ne érje". A zabtörek s pelyva viszont igen becses, valamennyi gabonaféle törek

je közt a legelső, "igazi zabpehely". A zab maga abrakként használódik el. "1 zab a lónak kifogástalan, páratlan,győzős a lő tőle, bátor" (gyors) - vélekednek az átányiak. "Kukorica, rozsbuza, ettől hízik a jószág, de lusta lesz, nehéz. A zabtól győzős. Csak az a baj, nem kevés kell belőle." "Ha fias lovaink vannak, csak a csikó a legfontosabb, azzal etetjük a zabot." Jő lenne a zab a többi állatnak is, de csak legújabban fordul elő, hogy nekik is juttatnak belőle. N

Má mostariéba a borjukat is jobban gondozzák, annak is adnak zabot, nagyon is jó a borjúnak." Megdarálva kerül zab a disznó elé is. "Nagyon jő a disznónak is, csak sok a haja, kevés a béli. A haját nem tudja lisztté összerágni (a daráló),az a moslékba mind felgyön a tetejire. A kismalac nagyon jól fejlődik tőle."