Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 6. évfolyam, 2. szám - Az átányi gazdálkodás ágai (Budapest, 1961)

Növénytermesztés - Árpa

mindig van daráló". A darálás azonban az utóbbi évtizedekben s kivált az elmúlt néhány évben öltött különösen nagy arányokat. Darált árpa kerül a disznó moslékjába, akár "ivósra", hígabbra, akár "falósra",sűrűbbre keverik. Ha megfőzik, azt tartják,jobban husosodik tőle a disznó. Készítenek moslékot néhol a teheneknek is árpadarából,de szívesebben a répás törekre szórják.Kaphat a pászolt répára árpadarát a ló is, bár jobban kedveli az abrakot szemesen. Árpavetés alá jó főidet választottak. "Az árpát mindig jobb fődekbe tettük, kisebb darabokba, kertaljai kisebb fődekbe. Nagyjárásba, nagy fődekbe nem annyira vetettük." Bedécs Károly szerint "szikes fődbe bele se vetettük, csak a fődnek a javába. Kevesebb fődbe vetettük, de jó fődbe, - akkor vót árpánk. Az őszi árpa jobban megtermett silányabb fődön is, de a tavaszárpa kínyes portéka." A talajt illetően néha még a búzának is elébe helyezték az árpát. A buza jobban elviselte a szikes talajt, mint az árpa.Az árpa viszont megtermett olyan savanyu földben is, ahol a buza nem díszlett. Ilyen földben, "ha jó a tavasz, nincs magasan a főd árja, és jó porhanyós munkába tudják tenni, elég jó, közepes termést ad." De ennél sokkal jobban szereti az árpa a hátas, kötöttebb talajokat,a "jó félszík, porszík-forma fődeket", "az ilyen főd melegebb, az árpaszemek sokkal fejlődőttebbek... még a szalma-termése is más, a jószág jobbízüen fogyasztja." A színe mutatja meg, hogy az árpaszalma milyen földben termett. Ha az árpa szíkesebb,kötöttebb földben lábon rendesen beérik, a szalmája szép fehér színű. De ha túlságosan fekete földben megdűl, akkor besárgul, "rőkönyödöttebbé, szagosabbá változik". Az ilyen szalmát a jószág csak "hányja, kurkássza, válogatja - a jobb szalmaíőlét rázva (lucernával keverve) is izletesebben megeszi." Az árpa a legkorábbi tavaszi vetések közé tartozik, lehetőleg még márciusban a földbe kerál. Ujabban már ősszel mélyen felszántják k földet ár;a alá. Megtörténik, hogy az árpa alá veresherét is vetnek. . vereshere voltaképp a vetést kővető második esztendőben terem.de elsőévi termése sem vész kárba: az árpaszalmával együtt jól használható takarmányt ad. Az árpa aratása annyiban üt el a többi gabonáétól, hogy gyakran rendre vágják, s renden szárítják mielőtt bekötnék. Ezzel együtt jár, hogy a kaszás másképpen hordozza szerszámát, az árpát "karikára kaszálja". A marokszedő pedig kisgereblyét vesz a kezébe, s azzal veri